|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Alunni tér a lombja-vesztett erdő
ahogy beborítja ólomszínű felhő.
Altatót dúdol a bús őszi szél,
aranyló szőnyeggé fonódik a lehullt levél.
Vajh' álmodják-e a kopár fák
a télűző tavasz örök csodáját?
Hisz álom az élet,álom a vég
múltból jövőbe forduló kerék.
Igéző tavaszt izzó nyár követ
s a rejtelmes ősz után újra tél jövend.
Hónapra hónap,évre év
egymásra rakódó szédült létezés.
A mi elmúlt,visszatérhet-e még
ahogy újult erővel a tavasz színre lép
s álmaink kibomló színes virága
érlelődik-e őszök arany varázsával?
Mert hiába borul fölénk ólomszín felhő
ha szívünk mélyén ott ég a remény,
lángját ki nem olthatja a dermesztő,
a földet hóba,jégbe öltöztető tél.
Mert ahogy évszakok évszakot követnek,
újjászülető lelkünk is új létezést nyerhet
ha a végtelen idő sodrába alámerülve
elvesztett hitét megkereste. |
|
|
- november 19 2013 11:21:08
Nagy öröm volt olvasnom Téged,
hangulatos szép sorok!
kata |
- november 19 2013 12:20:06
Nagyon szép..gratulálok Róza |
- december 06 2013 16:24:41
Köszönöm a látogatást! |
- április 21 2014 14:02:43
Juj, de jó!
Köszönöm, hogy olvashattam: KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
