Ha innen bárhová elmegyek,
Nagyon várom már, hogy újra itthon legyek.
Lelki megnyugvásom azért van én nekem,
Mert anyanyelvemen szólnak hozzám az emberek.
Itt születtem, itt vitt iskolába Édesanyám,
Gyermekkori emlékeim ide fûznek immár.
A Várat és a Halász Bástyát felfedeztük már,
A baj csak az volt, hogy elkerültük az iskolát.
A szülõi szigor bizony kimutatkozott,
Ami egyikünknek sem volt kellemes dolog.
Hogy megismerjük e Szép Hazát,
Sokat kóboroltunk és kirándultunk hát.
Kirándulásaink és kóborlásunk során,
Sok várat, kastélyt megismerhettünk már.
Bizony nagyon büszkén mondhatom,
Hogy csodaszép az én Magyarországom!
A Tihanyt és a Balatont,
Minden évben láthatom,
Vitorlások és csónakok,
Távolról boldog gyermek sikolyok.
Sok más is az emlékezetemben él,
Nem adnám oda soha semmiért.
