Napkorong

Mi is az igazi magány???
Nem az a magány,
mikor szerelmed elhágy,
Mikor élsz még,
fiatal vagy.
Minden szépet ,
jót meg kaphatsz.
Szép vagy,bátor és merész,
neked ragyog a kék ég.
Élheted az életed,
boldogságot kergeted.
De ahogy telnek- múlnak hónapok,
évtizedek bánatok.
Öreg leszel,de még élsz,
gondolkodni most rá érsz.
Át gondolod életed,
mit vétettél és mit nem.
Kit bántottál szerettél,
ki érdemelt s mit miért?
Most látod csak igazán,
mennyi mindent rontottál.
Bántottad ki szeretett,
szeretted ki elvetett.
Öreget nem értetted,
csak gyermeked féltetted.
Élted zajos életed,
időd nem volt soha sem.
Csak egy szó egy simítás,
ennyi kellet volna tán.
De akkor még nem tudtad,
hogy vétkezel minden nap.
Ma már bizony jól tudod,
mikor ülsz a kispadon.
Szemed utat kutatja,
mikor jön az unoka/ gyerek.
Jön majd szalad,nincs idő,
mert gyermekét félti ő.
Harcol éli életét,
nem érti,hogy mit miért.
Miért kérdesz ? Mit akarsz?
Nem segítesz, ülj magad.
Öreg lettél hasztalan,
már csak élj ha úgy akarsz.
Ő is így élt már tudod,
a magányát oszthatod.
Vissza hozni nem tudod,
jóvá tenni nem fogod.
Leéled mi jut neked,
aztán majd felkeresed.
Bocsánatát reméled.

Hozzászólások

gufi - november 25 2013 14:57:28
Kedves Róza!
Úgy érzem ettől kell félnem. Most még minden "hepy" pedig már az összes fogam "gyári". Na nem baj, valahogyan csak lesz. Gratulálok, a gondolat végigvezetése tökéletes.
üdv:gufi

kandracs roza - november 25 2013 15:07:21
Kedves Gufi...sajnos ez a valóság. Bár ne lenne így. Köszönöm ,hogy olvastál és írtál nekem...Szeretettel Róza

haaszi - november 25 2013 17:51:21
Oscar Wilde mondta: A gyermek először imád, aztán utál, és néha megbocsát....
Igen, a magány sokarcú...

nvicus - november 25 2013 18:55:37
Nagyon szép lett a versed, a magány nagy úr !

kandracs roza - november 25 2013 22:32:13
Kedves Haaszi...Wildének igaza volt-de akit mi fiatalok "cserben" hagytunk vajon megbocsájtanak -e? Köszönöm értő olvasásod Szeretettel Róza

kandracs roza - november 25 2013 22:34:45
Kedves Nvicus...Sajnos nagyobb mint hinnénk,s nem az a magány amit sokan annak hisznek. Köszönöm,hogy velem voltál magányomban szeretettel Róza

Torma Zsuzsanna - november 26 2013 12:57:58
Kedves Róza!

Bizony, minden szavad, mondatod nagy igazságokat mond el!
A mi korosztályunk, a '60-asok, '70-esek lesznek a leginkább magányosak, mivel legtöbbünk gyermeke nem lesz itt, amikor talán a legnagyobb szükségünk lenne rá! Mi még itt vagyunk az "öregeknek", amikor kell, de én teljes egészében rá vagyok hangolódva arra, hogy ha megérem, én is (mi is) magányosan fogok (fogunk) élni.
Aztán, ha elmegyünk, a gyermekeink majd csak a temetőbe fognak jönni látogatóba!

Versedhez szeretettel gratulálok!

Zsuzsa