|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Senki nem tudja ki vagyok,
hány évet úsztam át, mennyi a korom,
köpött rám eső, Napom ritkán ragyogott,
a szél pofonja csattant arcomon.
Ó, hát ki is vagyok, ki vagyok igazán,
még magam sem tudom, mily siralmas,
csak azt tudom matrózként húzom az igám,
Csak lelkem tudja: öreg tengeri farkas !
A jó bort soha nem vetem meg,
fejem üresen kong, akár a hordó,
szétesett, szétdarabolt a testem,
lelkem kifordított önmagamból.
Nem vagyok más - csak a volt, a nincs -,
kiszegett, kitaszított ember oly rég,
nem kívánt vendég, kusza, felesleges tincs,
ha hozzám szólnak is: Ide miért jöttél ?
De mennem kell, folytatni utam,
régi hírnevemmel megyek előre,
madárijesztő, annak ki nem óhajt,
mint bolygó hollandi, az utak szörnye. |
|
|
- november 29 2013 15:00:22
Egy magányos vándor keserves dala ez, de valahogy mégsem az elesettség jelképe, hiszen én úgy gondolom, hogy valamilyen szinten megbékélt önmagával, ha nem is érzi teljesen jól magát, de.. szeret inkognitóban maradni.Nekem ezt mondja a versed.
Szeretettel olvastalak és gratulálok! |
- november 29 2013 15:28:08
Kedves Elemér...versed mint személyed érdekes elgondolkodtató.. Szeretettel olvastalak Róza |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
