Napkorong

Kéz-morzsolva várlak Téged,
már elgondoltam elvesztésed.
Babrálok egy buta gondolattal,
- talán hűtlen lett és megcsal.

Szétárad bennem a rettegő félelem,
baleset érte tán, s végleg elvesztem.
Opálos borongás zuhan rám,
könnyes szemmel nézem karórám.

Aztán haragom hirtelen feltámad,
- hitvány hazugságot talál majd néhányat,
Bizton elhiszem, miközben kínlódok,
kételkedek, de mégis aggódok.

- Csak enyém vagy, másé nem lehetsz,
tegnap százszor mondtad, hogy szeretsz.
Nem hagyhatsz el ilyen könnyeden, nem,
hisz' két napja a neved adtad nekem.

Agyam forgása, szív-rohanásom lecsendesül,
mikor futni látom Őt a parkon keresztül.
- Bocsánat a késésért édes szerelmem,
csak szemben, a sarkon virágot vettem.

Hozzászólások

100szorszep - november 30 2013 11:02:01
A boldogság boldogító
pillanatai!
Örömmel olvastam
aggódó soraidat!
kata

gyongyszem555 - november 30 2013 12:30:38
Marikám, mélyen át tudom érezni versednek minden sorát, annyira jól szemlélteted ezt az érzést, a minden elsöprő aggodalmat. Te jó ég, katonafeleségként hányszor átéltem ezt, főleg amikor még nem volt mobil, és Te tudod a legjobban, hogy a fegyveres erőknél nem volt kőbe vésett munkaidő vége soha...érkezett amikor a munka effektíven befejeződött. És addig a pillanatig az ember agya járt, gyötrő, kellemetlen, fájó pillanatokat élt át az ember, mit egy film keserves kockái, lepergett előttünk a legrosszabb is, ami történhetett vele, és a megkönnyebbülés érzése, amikor már megérkezett...tudom miről beszélsz.

Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi

kandracs roza - november 30 2013 13:20:20
Kedves Marikám /Dellamama...Olyan igazi élet hű a versed. Minden szavad vissza hozza az emlékeimet. Köszönöm a féltő még is édes emlékeket Szeretettel Róza

iytop - november 30 2013 20:50:24
Szép.

Dellamama - december 01 2013 07:25:21
Kedves Kata, Manon, Évike. Róza és Elemér.
Nem írtam a vers alá a dátumot, de ötven éve volt.
Köszönöm kedves olvasásotokat és elismerő szavaitokat: Maria