|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,230
|
|
Ősz szakálla ágba akad,
vetkőzteti a bokrokat,
jókedvében ölelgeti,
rosszkedvében megtépkedi,
s oly pajzánul súg-búg nekik,
elpirulnak leveleik.
Ez az ember már elfáradt,
de a meleg, víg szobákat
csak leskeli. Kopott gúnya
füst testének takarója,
avarból szőtt; maga rázta
levelenként, fagyos sárba.
Köd előtte, köd utána –
néha tűnik, mint a pára,
gyorsjárású. Néha véres
bogyót majszol, vadra éhes,
szarvast, rókát terel arra,
hol a vadász csőre kapja.
Forradalmak lángja benne
mára üszök, hamu, pernye;
megharcolta nagy csatáit,
nyugalomra, csendre vágyik.
Elvégezte minden dolgát:
dérrel dermeszt rónát, portát,
veremben a krumpli, répa,
hosszúra nyúlt kék árnyéka.
Félrehajtott fejjel fülel;
testvére jön, csengettyűvel,
hófelhővel közeledik.
Az lesz a tizenkettedik. |
|
|
- december 08 2013 19:34:21
Kedves Haaszi!
Látom, fantasztikus ember jár felétek. Élethű a portré, pedig nem mondhatni, hogy nyugodtan megülne míg az arcképe elkészül. Igen nagyon jó lett!
üdv:gufi |
- december 09 2013 06:39:22
Irénke!
Nagyon szép versben vándorolnak embereid az őszből a télbe,
Nagyon tetszik, szeretettel gratulálok: Maria  |
- december 09 2013 10:00:59
Nagyon jó..gratulálok Róza |
- december 09 2013 16:27:40
Kedves Ferenc, már el is ment, úgy sietett...
Viszont megjött a tizenkettedik...!
Köszönöm. |
- december 09 2013 16:28:19
Kedves Maria, örülök, hogy tetszett! Kellemes Ünnepeket Neked! |
- december 09 2013 16:29:01
Kedves Róza, nagyon köszönöm olvasásodat, figyelmedet! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 03. kedd,
Győző napja van.
Holnap Károly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
