|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ó, te Asszony, kit a költő hangol,
illékony anyag, páratlan szerzet,
váratlan feltűnést juttatsz magadból,
te kit, nyugtalan rabul ejtett farkas nemzett.
Tudd, te vagy kit a sors nekünk mért kihívásban,
magas falak gyöngéd simításában.
Szépségem, tüzem ruhád alatt szalad,
míg alszol a virág kelyhében, pollenjén,
rajtad zúzmarás felfuvalkodottság halad,
mégis imádlak ... miért ne tenném !
Imádatom a végtelenig halasztom,
én, ki újjászülettem, félek kimondani: légy a malasztom.
Ó, milyen egy csodás este volt ...
Kinyújtóztam a nemes bükk alatt,
és akkor rájöttem, míg tücsökzene szólt,
tudtam a Föld nem hal meg, csak a lét szakad,
mi, kik mind a sötétség gyermekei vagyunk,
hamarosan hangunk lesz és együtt szaladunk. |
|
|
- december 09 2013 17:33:14
Kedves Elemér ...szeretettel olvastalak Róza |
- december 10 2013 09:24:47
Elemér!
Gyönyörűt írtál, gratulálok: Pircsi |
- december 11 2013 07:02:07
A Föld nem hal meg, a szerelem sem.
Szeretettel gratulálok szépséges versedhez: Maria  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
