|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ezen az úton jártam
Ezen az úton jártam
Tavasszal, nyáron,
Esőben, sárban.
S ezen az úton
Csúszkáltam télen
A fagyos havon,
Az északi szélnek
Ellenálltam.
Ezen az úton jártam,
Temetőnk mellett
Néha megálltam.
Kapuja nem volt,
S látni lehetett
A domboruló
Sírhelyeket.
Ezen az úton jártam,
Reggel indultam,
S hazavitt lábam
Már esteledvén,
Munkából jőve
Kissé fáradtan,
Dombra felérve
Megpihentem.
Ezen az úton jártam,
Búzavirág nyílt,
Merre elláttam,
Útszél melletti
Búzatáblában.
Csokrot kötöttem,
S dalra fakadtam
Örömömben.
Ezen az úton jártam,
Ma már csak emlék,
Visszahúz vágyam,
S vissza is mennék,
Ha volna hova.
A kaput nyitom,
Kezem kilincsen….
Ház már nincsen.
Torma Zsuzsanna
2013. december 12.
|
|
|
- december 12 2013 16:18:25
Kedves Zsuzsa,jól ismerem én is ezt az érzést.Tetszett. |
- december 12 2013 16:20:30
Kedves, fájón szép nosztalgiád szíven ütött engem
szeretettel olvastam
mamuszka |
- december 12 2013 17:38:11
Gratulálok szívemig ért!
kata |
- december 12 2013 18:47:27
Kedves Zsuzsikám...ez most telibe talált. Köszönöm,hogy olvashattam. Szeretettel Róza / Lexi |
- december 12 2013 20:20:02
Kedves Zsuzsa!
Versed formája megkapó, a tartalmát is szívesen olvastam, de a végén elszomorodtam, sőt érzem a fájdalmad.
Szeretettel gratulálok és ÁLDOTT ÜNNEPEKET kívánok: Viola  |
- december 12 2013 20:30:24
Szépen szerkesztett, tartalmilag is megkapó versedet szeretettel és tetszéssel olvastam!
Zsuzsika, gratulálok: Maria  |
- december 12 2013 21:35:28
Zsuzsikám kedves!
Az emlékek soha nem fakulnak, mert a szeretet a szívünkben tovább él, legyen bárhol a szeretett lény.
Nagyon szép a versed, szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- december 13 2013 08:11:59
Kedves Elemér, Mamuszka, Kata, Róza, Viola, Maria és Évike!
Nagyon szépen köszönöm kedves, együttérző szavaitokat, véleményeteket! Én tudom, hogy sokan vagyunk hasonló helyzetben, akik a szülőhelyükről, vagy gyermekkori lakhelyükről elköltöztek, s később már nyoma sem lesz a régi tájnak, a régi háznak.
A régi házakat lebontják, vagy összedőlnek maguktól, ha már nem lakja senki. Mintha a házaknak is lelkük lenne, és nem bírják a magányt.
Volt egy ház, amelyikben megszülettem, s volt egy, ahol gyermekkoromban, (a Bádogos ház), s egy másik, amelyben 21 éves koromig éltem (éltünk). Arra a házra emlékeztem, amelyikbe a leghosszabb ideig mentem haza. Ezt a napi 7 km-t nem mindenki vállalta, mert voltak, akik kollégiumban laktak és csak hétvégeken jártak haza. Nekik valamivel könnyebb volt.
Mindennek ellenére jó szívvel emlékezem vissza azokra az időkre!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- december 13 2013 08:12:36
Ui.: A facebookon fent van két fotó, amelyik az utat és a temetőt ábrázolja.
|
- december 13 2013 23:14:27
megérintő sorok... |
- december 15 2013 00:39:57
Tetszik! :-) |
- december 18 2013 23:59:24
Az utolsó 3 sornak én külön strófát szentelnék,
mert olyan SÚLYA van!
Kedves Zsuzsa, tetszett... |
- január 19 2014 23:07:45
Gyönyörű szomorkás versedhez gratulálok!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
