Napkorong

ARGUMENTUM
„Az előadás tárgyát közlöm kézségesen
ha hajlandók vagytok figyelni kedvesen.
Aki nem akar meghallgatni, menjen el”
hogy a helyére ülhessen, aki figyel!
A színjáték neve Fasírt, de volt előd,
mit Plautus írt, s nevezett mint Hetvenkedőt.
Ezt szolgamód’ nem másolom, csak ihletet
nyerek belőle, és ha mégis átveszek
a mesteremtől egy-két ismert mondatot,
majd tartsd eszedbe ezt a kis szónoklatot!
E pillanatban épp egy konyhában vagyok,
szemem pedig azért csillog, s azért ragyog,
mert nem sokára itt is van az alkalom,
hogy mesteremet végre megszólíthatom:
1. jelenet (POÉTA, PLAUTUS)
POÉTA
Plautus, segíts, fasírtot sütni, jó Uram!
PLAUTUS
Jövök, barátom, és segítek boldogan.
De mondd, miért személyem hívod most elő?
Kevés-e még tudásod vagy kevés erőd?
POÉTA
Erőből és tudásból még talán akad,
de kellenél, s az is, mi ajkadról fakadt:
komédiád, amelyben egy hazug vitézt
szolgája átvert ravaszul – a nagy csibész!
PLAUTUS
Tudom, miről beszélsz, a drámát ismerem.
Mi kéne abból?
POÉTA
Több szereplőt is terem-
tettél, reájuk volna szükség.
PLAUTUS
És miért?
POÉTA
Mivel szavukban, mely tőled van és tiéd,
fasírt receptnek felfedeztem több jelét,
s mivel kifőzve már a borsófőzelék,
a főétel lehetne épp fasírt, ha jó.
PLAUTUS
Jó, csak majd adj belőle nékem is.
POÉTA
Na, jó.

PLAUTUS
Szóval, miként kezdjünk neki, s vágjunk bele?
POÉTA
Pyrgopolinicest hívd, kezdjük ővele!
2. jelenet (PLAUTUS, PYRGOPOLINICES, POÉTA)
PLAUTUS
Ó jöjj elő királyi ősök gyermeke!
PYRGOPOLINICES
Miért hívsz, és mondd meg, hogy tényleg kellek-e?
PLAUTUS
Kellesz, bizony, ki hős vitézek sarja vagy,
kinek kemény vonású arca.
POÉTA (félre)
S marha nagy.
PLAUTUS
Ím, itt e költő, az ki hozzád szólana.
POÉTA
Vitéz Uram, szívemnek egy az óhaja,
s hiszem, ha ezt a kérést értem megteszed,
bőven nyeri jutalmát önzetlen kezed!
PYRGOPOLINICES
Folytasd, fiam, habár én kapzsi nem vagyok,
egy szép ruháért több száz rongyot is adok!
POÉTA
Igen sokat hallottam hírneved felől,
s dicső nevedről, mely téged méltán jelöl,
ki „városok falának pusztulása” vagy,
és…
PYRGOPOLINICES (szavába vág)
Jól beszél, de most a tárgyadnál maradj!
POÉTA
Igen… tehát… izé… szóval…
PYRGOPOLINICES
Na, bökd ki már!
POÉTA
Tőled szivem bizony csak egy dolgot kiván:
kardod kalandjait meséld most el nekem!
PYRGOPOLINICES
És mit kapok, ha kedvedért ezt megteszem?
POÉTA
Majd kőbe vésem fegyverednek tetteit. (félre)
És rajta lesz, hogy ezt hülyére vette itt
egy átlagembernek halandó gyermeke.
PYRGOPOLINICES
Tessék?
POÉTA
Ja, semmi, csak sorold e tetteket!

PYRGOPOLINICES
Legyen. (Plautushoz) Teremtőm, szolgámat te hívd elő!
3. jelenet (PLAUTUS, ARTOTROGUS, PYRGOPOLINICES, POÉTA)
PLAUTUS
Hé, szolgalény, na, lépj elő!
ARTOTROGUS (félre)
Sertésvelő
szagát hallom már messziről (fennhangon) Ím, itt vagyok!
PYRGOPOLINICES
Tegyél ez ellen: fényes pajzsom nem ragyog!
ARTOTROGUS
Mit egyek?
PYRGOPOLINICES
Haspók, most a pajzsomért tegyél,
hogy fényesebb legyen napunknak fényinél,
hogy elvakítsa ellenségemnek szemét,
és addig nincs ebéd, Artotrogus!
ARTOTROGUS (félre)
Szemét!
PYRGOPOLINICES
Mit mondtál?
ARTOTROGUS
Én csak azt akartam mondani,
hogy pajzs helyett a kardod kéne hordani,
hiszen, ha kardod küzdött érted rendesen,
a pajzsodat felejtsd el, és hagyd retkesen!
PYRGOPOLINICES
Igaz beszéd!
ARTOTROGUS
Hiszen fegyvered legyőzte rég
Kiskunkanyaralvának hírhedt emberét,
Ekétpofádbaállítoszt, és nagy merész
társát, a hős Hiábaszívhanincsenészt.
PYRGOPOLINICES
Így volt bizony, de kardom most vigaszra vár,
hiszen ha jól tudom, ma hetven napja már,
hogy ellenemből nincsen hányva élire,
ezért mosolyt csalok ma szája szélire:
fasírozott lesz minden ellenségiből.
POÉTA (félre)
Na, végre csőbe húzta! (fennhangon) És, Uram, miből?
PYRGOPOLINICES
Mint mondtam, ellenségiből.
POÉTA
Ajánlhatok,
te hős vitéz, egy ellenséges állatot?
PYRGOPOLINICES
Mutass reá!
POÉTA
Az asztalon van egy fatál,
és benne sertés comb virul, pedig talán
egy perce sincs, hogy ezt kiáltá énnekem:
„Hiába henceg, én még így is megverem!”
PYRGOPOLINICES (Artotrogushoz)
Így volt?
ARTOTROGUS
Így ám!
PYRGOPOLINICES
Akkor reszkess, te húscafat,
mert szétkaplak, s darált hússá aprítalak! (elkezdi ütni-vágni a húst)
POÉTA
Ne irgalmazz! A pusztulás az érdeme!
PYRGOPOLINICES
Végzek vele!
POÉTA
Vitéz, tanácsom kéred-e?
PYRGOPOLINICES (ingerülten abbahagyja, felnéz)
Mi van?
POÉTA
Szerintem nincs esélye ellened,
ha fokhagymával hirtelen pofán vered.
PYRGOPOLINICES
Derék tanács!
POÉTA
Ha jól tudom, rühelli még
a kenyeret, de piszkosul!
PYRGOPOLINICES (kenyeret dob bele)
Nesze, pribék!
POÉTA (félre)
Na, most, hogyan zavarjam el, hogy nélküle
lehessek?
PYRGOPOLINICES (Artotrogushoz)
Mondd, szolgám, szerinted szédül-e?
ARTOTROGUS
Polluxra, Indiában sem voltál különb,
midőn e kéz elefánt mellsőn átütött!
PYRGOPOLINICES (dühösen)
Milyen mellső lábról beszélsz?!
ARTOTROGUS
Bocsánatért
esengek, a hátsó törött!
PYRGOPOLINICES
Csupán azért,
mert félkezem ügyetlenül találta el,
pedig pörölyként pusztít mindent, hogy ha kell.
ARTOTROGUS
De ha figyelmesebben ütsz, bőrén, belén
az ökleiddel áthatolsz, és a fején
keresztül tör ki alkarod.
PYRGOPOLINICES
Bizony.
POÉTA (félre)
Ez az!
(fennhangon) Vitéz, amit szolgád beszél, az szent igaz?
PYRGOPOLINICES
Hazugság nincsen ajkain!
POÉTA
Én elhinni
mégsem tudom.
PYRGOPOLINICES
Pedig most már nincs mit tenni.
Ha szolgám ezt eképpen látta, nincs vita.
POÉTA
Vitéz Uram, lehet, hogy bennem van hiba,
én mégis megtekinteném a csontodat,
amit te puszta kézzel törtél.
PYRGOPOLINICES
Orrodat
ne ártsd belé!
POÉTA
Tán elveszett a trófeád?
PYRGOPOLINICES
Még megvan az!
POÉTA
Hiszem, ha látom. Hozd be hát!
PYRGOPOLINICES
S ha nem hozom, mi lesz?
POÉTA
Olajba mártalak!
PYRGOPOLINICES
Hisz’ abban minden este fürdök. Sár, salak
hiába fedné bőrömet, bekentem azt
olajjal, így csak elkerül.
PLAUTUS
Lehet, de azt
nem mondta el, hogy forrni fog, s te benne égsz,
ha csont híján, üres kezeddel visszatérsz!
PYRGOPOLINICES
Hát még ilyet! De inkább nem siránkozom!
Előkerítem, s megmutatni elhozom! (Artotrogusszal együtt el)
4. jelenet (POÉTA, PLAUTUS)
POÉTA
Na, végre elment, de, Plautus, most segíts!
PLAUTUS
Mondjad, mi kéne jó barát!
POÉTA
Kérlek, kerítsd
elő Philocomasiumot, mert a nő
a fűszerért piacra nem jár, hisz’ ha nő
a kertben otthon annyi bors, amennyi kell,
a rosszra, bajra van fűszer, és van siker.
PLAUTUS
Legyen! (az ajtó felé) Téged hívlak, Philocomasium!
PHILOCOMASIUM (előlép)
Miért hivatsz, mondd!
PLAUTUS
Készül itt egy „plágium”,
és azt szeretnénk, hogy te is most csatlakozz
ügyünkhöz gyorsan. És siess, ne is habozz!
PHILOCOMASIUM
Miről beszélsz?
POÉTA (átveszi a szót)
Fasírtot sütni készülünk.
Te is segíthetnél, mikor borsot törünk
a kérkedő, hazug vitéz orra alá.
PHILOCOMASIUM
Ó, borsból van bőségesen. Megosztanám.
POÉTA
Remek, tehát nincs hátra más, csak gyúrni kell
gombócokat. Tudnál segíteni?
PHILOCOMASIUM
Figyelj,
akár tizet kioktatok a rosszra is,
hát ezt ne tudnám? Lesz segítség (átadja a borsot), már van is!
POÉTA
Rendben! Gyúrd és majd addig én olajt rakok
a serpenyőbe felhevülni. (megteszi) Kész vagyok!
5. jelenet (PYRGOPOLINICES, POÉTA, PLAUTUS, PHILOCOMASIUM)
(katona jön csirkecsonttal a kezében)
PYRGOPOLINICES
Na, itt a csont, te kétkedő!
POÉTA
Mégis mi ez?
PYRGOPOLINICES
Az elefántnak csontja.
PLAUTUS
És mért széditesz?
Hisz’ rá van írva gyöngybetűkkel: „csirkecsont.”
PYRGOPOLINICES
Hibás az írás! Átverés!
POÉTA
Na, ott a pont!
Te átverésre készülődsz!
PLAUTUS
Mindig hazudsz!
PYRGOPOLINICES
Ez aljas rágalom!
POÉTA
Cáfolj csak meg, ha tudsz!
PYRGOPOLINICES
Igaz beszédnek nem nagyon kell védelem!
PLAUTUS
Szorult üres fejedbe egy kis értelem?
Az elefántcsont jóval hosszabb és nagyobb!
PYRGOPOLINICES
Hűtőbe tettem, összement és megfagyott.
POÉTA
Viszont te égni fogsz, olajba mártalak,
hazudni mertél, így én joggal bántalak.
PLAUTUS
Az étolaj, nézd készen áll, mehetsz bele!
PYRGOPOLINICES
Ne bántsatok! Közel van életem dele:
ifjú vagyok, napom nyugvása messze még.
POÉTA (Plautushoz)
Haladjunk már, mer’ így csak este lesz ebéd!
PLAUTUS
Rendben. (Pyrgopoliniceshez) Figyelj! Lehet, hogy alkut köthetünk.
PYRGOPOLINICES
Akármi jó, ha nem sülök!
POÉTA
Az ötletünk,
hogy életben maradsz, ha nem hazudsz soha.
PYRGOPOLINICES
Ezt vállalom, és nem leszek oly ostoba,
hogy megszegjem.
PLAUTUS
Ha mégis így teszel, hiba,
mert máshogy ér majd véget a komédia:
hetvenkedő karaktered hiába sírt,
heréidet levágják, s abból lesz fasírt!
PYRGOPOLINICES
Ó, jaj nekem!
POÉTA
És most sütésre készülődj,
az étolaj már forr, hevül. Ne fészkelődj!
Hisz' nem téged sütünk, hanem te sütsz nekünk
ebédet. Ennyivel megúszod, nem verünk
meg tettedért.
PYRGOPOLINICES
Hálás vagyok, hogy ennyivel
megúsztam. Egy ilyen gazember mennyivel
többet megérdemelne, ennyit mondhatok:
eképp járjon minden hazug! Tapsoljatok!