|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Született egy fiúgyermek,
Akart Földre szállni,
Fel sem fogta fenn a Mennyben,
Hogyan fogják várni?
Szerencsétlen körülmények,
Bizonytalan élet,
Nincs lakás és összetartás,
Sír bele lélek.
Gyermek zokog, keservesen,
Hiányolja anyját,
De a Sors, másképp rendezi,
Félti a munkáját.
Apai mamához kerül
Az ártatlan csöppség,
Anyját évekig nem látja,
Erre nincs segítség.
Feldúlt család szanaszéjjel,
Küzd a holnapokért,
A gyermekben halk a kérdés,
Anyám ó mondd, miért?
Édesapa fiatalon,
Került másvilágra,
Fájdalmasan nagy gyász borult,
Maradék családra.
Gyermek visszakapta anyját,
Megtörten, fáradtan,
Elfeketedett pecséttel,
Borongós bánattal.
Kettejüknek új élete,
Tele fájó folttal,
Nem gondolják: Sors irányít,
Ennyi fordulattal!
Néma kínok pokla között,
Telnek el az évek,
Egyre jobban szemben állva,
Szinte ellenségek.
Anya segít, mindent megtesz,
Egyetlen fiáért,
De a fiú nem bocsát meg,
A mulasztásáért!
Anyját biztosan megöli,
Fia gyűlölete,
Örülni fog, ha véget ér,
Keserű élete.
Köszönöm Gondviselőnek,
Hogy életben vagyok,
Kérem, éltesse családom, s
Óvják az angyalok.
Budapest, 2013. november 20.
|
|
|
- december 16 2013 14:30:02
Drága Violám...bárcsak ne érteném versed,de értem s megsirattam az anyát. Szeretettel Lexid /Róza |
- december 16 2013 17:24:23
Értem én az ilyen helyzetet kedves Viola, nagyon is értem. De nem értek egyet a gyermek végtelen gyűlöletével anyja iránt. Nyilván meg volt rá a jó oka, hogy úgy döntött, ahogy, gyermeke születését követően. Nyilván ha az apa fiatalon meghalt, az anyának munkát kellett keresnie, ha nem volt senkije, aki segíthette volna fiatal életét (teszem azt, a szülők) Azt gondolná az ember, amikor egy rég nem látott szülő találkozik gyermekével, más irányt vesz életük és megpróbálják "megtalálni" egymást és a hátralévő időt nagy szeretetben eltölteni.
Persze a lélek az idők folyamán sérül, úgy a gyermeké mint az anyáé, meg kellene tudni bocsájtani a gyermek részéről az anyának - mert úgy ítélem meg, hogy erről van szó, ezt mondja a versed nekem -, el kellene tudni feledni a sérelmeket, no de ez nem olyan egyszerű, gondolom én...
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- december 17 2013 00:22:27
Jobb lett, de még mindig sok a fölösleges vessző...
A téma nagyon közeli lehet számodra, megértelek...
Szeretettel: Dávid |
- december 17 2013 09:47:39
Kedves Viola!
Nagyon megható történetedet végigolvastam.
Nem tudom kikről van szó, de szépen megírtad!
Gratulálok: Pircsi  |
- december 17 2013 10:53:22
Kedves Róza, Gyöngyszem, Dávid és Pircsi!
Köszönöm kedves szavaitokat, örülök, hogy itt vagytok. Ezek a sérült emberek a fiam és én.
Szeretettel gondolok Rátok, Áldott Karácsonyt és BOLDOG ÚJ ÉVET kívánva: Viola |
- december 17 2013 13:25:34
Kedves Viola!
Én is ismerem az életutadat, hiszen önéletrajzi kötetedben kendőzetlenül vallasz mindezekről. Sajnos, ami elmúlt, azon már változtatni nem lehet. De én azt mondom, hogy egy jó anyát akkor is szeretni lehet, ha az nincs mindig velünk. A fiad pedig lehet, hogy saját magára dühös az esetleges elrontott életéért, amiért talán Téged hibáztat, de amiről nem Te tehetsz. Sok hasonló ember létezik, aki a saját, elrontott életéért másokat próbál hibáztatni. De a saját döntésünkért mindig mi magunk vagyunk a felelősek, senki más!
Te pedig ne hibáztasd Magad! Te megtettél mindent, amit tudtál, ami részedről elvárható volt! Egyszer majd Fiad is belátja ezt! De talán túl későn lesz.
Sok szeretettel és együttérzéssel olvastalak: Zsuzsa
|
- december 18 2013 06:07:05
Drága Violám!
Szomorú!
A hozzászólásokat olvasva én is csak azt tudom mondani, egyszer majd eljön a megbékélés. 
Nagyon őszintén írsz és ez tetszik nekem!
Gratulálok: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 28. kedd,
Simon napja van.
Holnap Nárcisz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
