Mint testben megindult nedvek,
síkos szavak erednek...
Téged írlak most magamba,
mint lepedõmre, izzadlak papírra.
Leveszem minden szégyenem,
meztelenkedj most itt velem,
ziláljuk össze ezt a verset,
ahogy szerelmes testek hemperegnek.
Érzed a rítmust? Betûnként ölelj,
ahogy Téged e vers ölel,
kapaszkodjunk a szavakba...
Téged írlak most magamba.
Kimondom végre leplezetlenül,
akarlak, s most én vagyok felül,
sóhajom, sikolyom ide róvom,
s élvezem minden sorom...
Versemmé váltam, s míg olvasol,
soraim közé olvadol,
úgy tapadj hozzá, mintha testem volna -
Téged írlak most magamba...
kormi37 - február 06 2008 07:46:29
Tele szenvedéllyel, talán mikor a pohárból kifolyik a víz olyan sok van bene. Gratula . Szeretettel. Kormi Nagyon tetszik.
