|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Még simogatná arcom apám keze,
de nem lát, mert csukva a szeme.
Húrtalan hangszeren szól a zene,
ha sírjához megyek ki a temetőbe.
Erős szál volt, mégis elszakadt.
Történetünk befejezetlen maradt.
Hallgatag sírján kopnak a kövek,
A miértekre nem ad feleletet.
Itt a fájdalom bennem társra talál,
Érzem a halál már rám is licitál.
Nézem a kopár bús jegenyéket,
Várj apám, lassan én is hazatérek. |
|
|
- január 13 2014 08:59:28
Ez az élet rendje kedves Marikám, "otthon" újra találkozunk eltávozott szeretteinkkel, csak bízni tudunk abban, hogy a licit még nem érint bennünket, vagy legalábbis márt még többet kap a halál.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek.: Évi |
- január 13 2014 09:29:28
Kedves Maria!
Nagyon szép, szomorkás versedet szívesen olvastam. Én is csatlakozom Évike hozzászólásában írtakhoz. Mindannyian megtaláljuk végső otthonunkat, és talán egy új életünkben majd elhunyt szeretteinkkel találkozunk egy új élet szereplőiként. De ne siettessük, ha nem muszáj!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 13 2014 15:57:03
Meghatóan szép!! Ilyen fegyelmezetten olvastam: |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
