|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elég volt mindenből!
Csalódásból, gondból,
Ezer veszekedésből,
Életem hideg árnyoldalából,
Félreértésekből, és komédiából,
Szerelemféltésből, sárdobálásból,
Örökös robotból, és folyvást spórolásból.
Elszakadt a fonál, az élni akarás.
Menekülni, megfutni ez itt a megoldás!
De hol a vészkijárat? Itt senki nem segít,
Szívem ezer baja úgy fáj, hogy leterít!
Rokonok, barátok, kollégák hol vagytok?
Ki hallgat meg engem? Kinek, mit mondhatok?
Nincs ki, már megértsen, nem figyel senki rám.
Csak állok az udvaron, az álmatlan éjszakán.
Agyamban zűrzavar, a lelkem üresen kong,
Nyakamat szorítja vasmarokkal sok gond.
Egyedül vagyok, csak a csillagok fülelnek,
Válaszuk nincsen, hideg fénnyel vernek.
Még zakatol a szív, s őrült a gondolat,
A kezem a ravaszon, s nem látom az utat…
Fejemhez emelem, majd az ujjam mozdul,
Pillanatnyi a kín, s a könnyem kicsordul.
Egy hatalmas dörej és az udvarra zuhanok
A porhüvely földet ér, és már megnyughatok…
A csöndes kínokat most a fegyverem veszi át,
Isten veled élet, s világ jó éjszakát! |
|
|
- január 13 2014 20:37:37
Megtudom érteni eme csodás versed igazán életszerű,de szép!! Örülök Neked!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
