|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A küllemét nem cicomázta hóbort,
de üldögélni, húzni-vonni jó volt,
a kezek öreg akarata gyűrte
a leghasználhatóbban egyszerűre,
s a lámpafény ha nyalábjába vette,
fölárnyalolt a deszkamennyezetre,
csökött picinyke, mesebeli törpe,
de esténkét az Isten vette ölbe,
fénylő, kopottas, öregedő sámli,
de ő tanított lovagolva járni,
én birtokoltam egészében-félig,
s ha zugba bújtunk, épp fölért az égig,
a nagy szék, asztal zsörtölődve tűrték,
mert ismerte a konyha minden csücskét,
ő figyelte a moslék kavarását,
ő segítette tűzre a hasábfát,
s mikor az este kukoricát morzsolt,
a dologba gyűrt deréknak is jó volt,
s ha nem nógatta nagy munkára semmi,
a szendergése ösztökélt pihenni,
se viszályok, se gondok nem zavarták,
a házhoz szokott, csúszkálós nyugalmát,
ma sem törődik semmi változással,
s öreg cselédként együtt él anyámmal.
|
|
|
- január 20 2014 15:20:56
s ha zugba bújtunk, épp fölért az égig
ó, milyen kedves, szép ez is... |
- január 21 2014 13:20:19
A sámliról írt versed nosztalgikus hangulata emléket idéz bennem is.
Gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
