|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ajtók…
Ajtók sorban bezárulnak,
Nincs hely kívül maradónak,
Lecsökkenő élet-esély,
Már csak az emléke beszél.
Körülötte minden romlik,
Ő maga szintén elkopik,
Halkul, csendesebb lesz léte,
Semmivé vált az értéke.
Nem halad a munkájával,
Elfoglalt a sok bajával,
Romló szeme, füle, gyomra,
Kihat összes végtagjára.
Pőrén, magába roskadva,
Ha volt vagyona, kifosztva,
Megy a végső állomásra,
A világ, már sírját ássa!
Mi jöhet még, összeomlás?
Hátra van az elszámolás!
Jelenésen részt kell venni,
Titokban nem marad semmi!
Viharfelhők gyülekeznek,
Szél parancsol fergetegnek,
Égszakadás, földindulás,
Nem hallatszik többé sírás! |
|
|
- január 24 2014 16:19:52
Drága Viola!
Ez nagyon szomorú leszámolás - akár én is írhattam volna...
Ennyi az élet - szeretni nem muszáj, csak elviselni.
szeretettel olvastalak Sarolta  |
- január 24 2014 17:42:06
KÖSZÖNÖM KEDVES SAROLTA!
Jó, hogy így mértjük egymást. Örültem szavaidnak.
Szeretettel gondolok Rád: Viola  |
- január 24 2014 18:07:08
Rettenetesen keserű, fájdalmas élethelyzetet vázoltál fel versedben kedves Viola. És elhiszem Neked, hogy van ilyen. Amikor az ember megöregszik, sokszor elgondolkodik - sőt az idő függvényében egyre többször -, én ezt magamon is tapasztalom, pedig egy tizenöt év előnyöm van körülbelül. Meg tudlak érteni, és biztos, hogy én sem fogok tizenöt év múlva mindig csak dalolni.
Sajnos a helyzet egyre kilátástalanabb mindenki számára - most az egzisztenciára gondolok -, az egészségről pedig nem is beszélek, mert az evidens. Egyre nehezebb minden, úgy hogy maximálisan meg tudlak érteni.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- január 24 2014 18:23:20
Kedves Évi!
Köszönöm szépen, hogy ilyen hosszan válaszoltál. Azt is köszönöm, hogy talán megértesz, bár valójában mindenki csak saját maga értheti meg, amikor már benne van.
Az az igazság, hogy nincs mindig ilyen hangulat, vannak szép pillanatok is, de mindig együtt: a jóval jön a rossz is, de túlnyomó részt az öröm, mindig kevesebb.
Szeretettel gondolok Rád: Viola |
- január 24 2014 18:31:15
Nagyon jó versedhez szeretettel gratulálok!! |
- január 24 2014 19:51:22
Violám!
Sajnos igazat kell adjak, nagyon szépen összegezted a problémáinkat.
Sokszor úgy érzem, hogy ez már nem az én világom.
Szeretettel olvastalak: Maria  |
- január 24 2014 20:11:30
Kedves Jessie és Maria!
Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok velem. Örülök kedves szavaitoknak és megértéseteknek.
A legjobbakat kívánom Nektek szeretettel: Viola |
- január 25 2014 18:36:04
Drága Violám..sajnos megint telibe találtál. Versed az életünket tükrözi. Szomorú, de néha bizony így érzünk. Szeretettel olvastalak Lexid./Róza |
- január 26 2014 13:39:59
Kedves Viola!
Olyan szépen meg tudod mindig fogalmazni, amit érzel, amit átélsz, hogy azt csak kevesen tudják! Igazad van, amikor azt mondod, hogy csak az tudja megérteni a hozzád hasonló helyzetben lévőket, akik már átélték, megélték. Mi csak együtt tudunk érezni Veled! De lehetséges, hogy mindannyian hasonlóan végezzük. Mindig többet próbálunk adni magunkból, mint amennyink van és néha kisemmizettnek, kirablottnak érezzük magunkat utána. De az is jó érzés, amikor adunk, mert örülnünk kell annak is, ha adni tudunk! Végtére is semmilyen életünkben megszerzett "kincset" nem viszünk magunkkal a másvilágra.
Néha, ami a legjobban hiányzik, az a szeretet, amit nem mindenkitől kapunk meg.
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 26 2014 17:22:34
Kedves Lexike és Zsuzsa!
Örülök Nektek és köszönöm kedves szavaitokat és megértéseteket.
Szeretettel gondolok Rátok a legjobbakat kívánva: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
