|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Felnőtt lettél kicsi Fiam!
Amikor Te megszülettél,
ordítottál, majd nevettél
olyan voltál mint egy herceg,
kicsi fiam úgy szeretlek!
Cseperedtél, fogtad kezem
azt kérdezted, mi lesz velem?
Szerelmes is leszek talán?
Mondd meg nékem édesanyám!
Rád talált a drága kislány
csókot lehelsz édes szirmán,
nem fogod már az én kezem,
helyedet nem otthon leled.
Felnőtt lettél kicsi fiam,
én csak néztem, mondd, most mi van?
Elsőszülött unokámat,
csodálhattam, tudod, vártam!
Két szemében tündér táncolt,
átöröklött génje lángolt,
olyan volt ő mint Te akkor,
szép a lelke, szíve dalol!
Betöltötte tizennyolcat
kicsi fiam, mondd csak, hogy vagy?
Tudod most már mit érzek én,
azóta, hogy megszülettél.
Nevelted és tanítottad,
értékrended, szíved adtad,
úgy ahogy én Veled tettem,
boldog voltam, szerethettem. |
|
|
- január 25 2014 17:48:20
Nagyon jó parafrázis lett belőle!! Gyermekként nagyon szerettem ezt a verset!! |
- január 25 2014 18:08:58
Kedves Évi!
Remek és nagyon szép érzelemvilágról írtál versedben. Egy gyermek születése, felnőtté válása, és a köztes út igazán felemelő érzéseket ébreszt, egy anya különösen átérzi, nagyon tetszett.
Szeretettel: Vali. |
- január 25 2014 18:54:17
Nagyon szép..gratulálok Róza |
- január 25 2014 19:05:07
Csaba kedves, és Várnai Zseni összes versét nagyon szeretem, hajnalban most ezen helyett Őt olvasgattam és kitaláltam a parafrázist...Tulajdonképpen egy "keményebb" témáról szerettem volna írni, de azt jól át kell gondolni, pld. "ne lőj fiam, mert én is ott leszek", de ezt majd máskor...
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- január 25 2014 19:11:43
Valika, tudod, egyre többször elgondolkodom azon, hogy milyen hamar elszaladnak az évek felettünk, szinte észre sem vesszük. Azon is gondolkodtam vén hülye fejemmel, hogy nemrég volt az - na ja -, amikor én voltam tizennyolc éves, és most a legidősebb unokám annyi. A fiam negyven éves és el sem hiszem...de komolyan, én nem érzem magam közel hatvan évesnek, lehet, hogy a pozitív beállítottságom végett. Ezért mindig azt mondom nekik hülyeségből, a lányom harminchét éves, "jól megvénültetek kisbabáim, de anyátok mindig fiatal marad" no és akkor kiröhögnek és rám hagyják
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- január 25 2014 19:12:39
Köszönöm szépen Rózsika, hogy olvastál.
Évi |
- január 26 2014 06:45:39
Évikém!
Akár én is írhattam volna ezt a nagyon szép, anyai érzéseidről szóló őszinte soraidat.
Olvasva válaszodban gyerekeid és unokáid életkorát, bizony az idő nagyon gyorsan szalad. Én sem hiszem el a tényt, hogy az idősebbik lányom ötven és az egyik unokám már harminc éves.
Szeretettel olvastalak és ölelésem: Maria |
- január 26 2014 07:19:39
Marikám!
Sokszor kérdezték azt tőlem, hogy nem bántam-e meg azt, hogy nagyon fiatal éveimet gyermekeim nevelésére fordítottam - mint ahogy látom, Te is -, de én azt válaszoltam, hogy egyáltalán nem, hiszen én még akkor is "fiatal" leszek, ha unokáim lesznek. Lelkileg, szellemileg együtt tudok velük élni. Ha harminc évesen született volna az első gyermekem, nem biztos, hogy az unokáimat láttam - látnám - felnőni...azonosulni ebben a rohanó világban pedig végképp nem tudnék velük. Én úgy gondolom, hogy Te sem bántad meg, hogy ilyen fiatal nagymama maradtál.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és gratulálok a harmincéves unokádhoz.
Szeretettel: Évi |
- január 26 2014 13:17:27
Kedves Évike!
Gratulálok nagyon szép versedhez! Bizony, néha én is úgy érzem, hogy nem én vagyok idős, hanem a gyermekeink "öregedtek" meg! A mi korunkban még nem lehet mondani azt, hogy öregek vagyunk, legalábbis - ha minden renden van -, nem érezzük, hogy az idő mennyire elrohan a fejünk fölött! A gyermekeink - s akinek van unokája, az az unokáján - keresztül veszi észre, hogy mennyire eljárt az idő!
Sok boldog születésnapot kívánok még unokádnak és Nektek is!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 26 2014 14:24:33
Drága Zsuzsikám!
Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet, jó kívánságaidat az unokám nevében is. Fiatal koromban azt mondta nekem egy nagyon kedves középkorú katonatársam - barátom -, hogy a nő negyvenes évei felé közeledve lesz igazán a szó szoros értelmében NŐ, az azt követő években pedig egyre inkább hasonlít egy rózsabimbóra, amely többször is kinyílik, másod-harmad- akárhányadik virágzás. Persze megmosolyogtam én Őt annak idején, hogy ilyen nem létezik, hiszen, hogyan? De rá kellett jönnöm így már közel a hatvanhoz, hogy igaza volt annak a fickónak. Meg is mondanám neki, ha még élne...Tudod, néha azt veszem észre - vén hülye fejemmel -, hogy amikor a már majdnem felnőtt unokáimmal beszélgetek, hogy én is fiatal vagyok...pedig egy nagy frászt, no de még annyira öreg sem. Én úgy gondolom, hogy amíg az ember tud nevetni a saját hülyeségein is, addig fiatal marad...
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 03. kedd,
Klotild napja van.
Holnap Pünkösd, Bulcsú napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
