Az hogy remény,
ne legyen!
Nem,...nem,...nem,
nem engedem!
Az édes otthon,
hogy elvesszen.
Nem,...nem,...nem,
soha sem ! -
Bár elárulnak,
s megvetnek.
Magyarként nem,
tisztelnek!
Akkor sem,
nem engedem!
Nem,...nem,...nem,
azt mi enyém,
...sohasem! -
Konok leszek,
szenvedek.
A sors áldozata,
így leszek!
Láncaival,...
mint a rab,
ki álmot hajszol,
minden nap !
Mert kísérti őt,
a vágy,
hogy ne adja fel,
igazát !
Küzdjön egyre,
csak tovább.
Vállalva így,
...önmagát !
Fájdalmon,
s vészen át.
Aki hitéért,
kiált !
Másnak úgysem,
engedem.
Nem,...nem,...nem,
hogy lelkem,
a szolgája legyen,
nem,...nem,...nem! -
/2xistvn/
|
|
