|
 Vendég: 115
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem az a magány,
mikor szerelmed elhágy,
Mikor élsz még,
fiatal vagy.
Minden szépet ,
jót meg kaphatsz.
Szép vagy,bátor és merész,
neked ragyog a kék ég.
Élheted az életed,
boldogságot kergeted.
De ahogy telnek- múlnak hónapok,
évtizedek bánatok.
Öreg leszel,de még élsz,
gondolkodni most rá érsz.
Át gondolod életed,
mit vétettél és mit nem.
Kit bántottál szerettél,
ki érdemelt s mit miért?
Most látod csak igazán,
mennyi mindent rontottál.
Bántottad ki szeretett,
szeretted ki elvetett.
Öreget nem értetted,
csak gyermeked féltetted.
Élted zajos életed,
időd nem volt soha sem.
Csak egy szó egy simítás,
ennyi kellet volna tán.
De akkor még nem tudtad,
hogy vétkezel minden nap.
Ma már bizony jól tudod,
mikor ülsz a kispadon.
Szemed utat kutatja,
mikor jön az unoka/ gyerek.
Jön majd szalad,nincs idő,
mert gyermekét félti ő.
Harcol, éli életét,
nem érti,hogy mit miért.
Miért kérdesz ? Mit akarsz?
Nem segítesz, ülj magad.
Öreg lettél hasztalan,
már csak élj ha úgy akarsz.
Ő is így élt már tudod,
a magányát oszthatod.
Vissza hozni nem tudod,
jóvá tenni nem fogod.
Leéled mi jut neked,
aztán majd felkeresed.
Bocsánatát reméled. |
|
|
- február 03 2014 11:05:47
Sajnos gyorsan röppennek az évtizedek, csak azt vesszük észre, hogy már a gyermekeink sem olyan nagyon fiatalok. Hát még mi!
Szeretettel olvastalak Rózsika, és gratulálok!
Évi  |
- február 03 2014 11:29:23
Drága Rózám!
Ez az öregség fájdalmas oldala. Magunkra maradunk, és örülünk, ha jönnek az unokák, akik valamikor a nyaksadon csüngtek, most"Sietek mamám, mert..."
Elfogadom, csak az tudja mit jelent, aki benne van.
Szépen illusztráltad a témát.
Szeretettel ölellek: Mara |
- február 03 2014 11:32:20
Kedves Évike..bizony ők is élik az életüket,s ez így van rendjén. Köszönöm,hogy írtál nekem. Róza |
- február 03 2014 11:33:44
Drága Marám. Sajnos valamikor mi is így tettük. Most a bumeráng vissza jár. Köszönöm,hogy megértettél. Róza |
- február 03 2014 13:37:17
Szép, őszinte sorok!.. |
- február 03 2014 14:22:01
Asszonysors, nagymamasors!
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
Szép őszinte írásodhoz szeretettel gratulálok: Maria  |
- február 03 2014 14:29:20
Lyzám..köszönöm...Róza |
- február 03 2014 14:31:05
Kedves Máriám..nem, csak szívemben van magány. Egyedül sosem vagyok,Hála a jó Istennek. Köszönöm ,hogy olvastál. Róza |
- február 03 2014 14:44:16
Kedves Róza!
Nagy igazság mind, amit versedben leírtál. DE a mi életünk már nem olyan, mint az anyáinké volt, fiatal korunktól fogva nyugdíjazásunkig folyamatosan el voltunk látva munkával, gyermekek nevelésével, és még pihenni sem volt igazán időnk. Az idős szülőkre ennél fogva sem tudtunk vagy tudunk annyi gondot fordítani, mint ők az ő idejükben! Annak szerencséje van, aki már nyugdíjas és öreg anyját (vagy apját) kinek, kije-mije van, segíteni tudja, ha eljön annak az ideje. Annak kevesebb a szerencséje, aki öregotthonba kerül, mert nincs hozzátartozója, jobbik esetben talál ott is magának barátokat és megfelelő elfoglaltságot, hogy ne unatkozzék.
Ha jól belegondolok, a mi gyermekeink talán még annyira sem fognak ráérni minket pesztrálni, mint mi a mi szüleinket!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 03 2014 17:34:06
Kedves Róza!
Ha a szívünk telve van szeretettel, emlékekkel - talán nem vagyunk magányosak. A sors sok mindent mérhet ránk.
Szeretettel olvastam elgondolkodtató versedet. Szfűz |
- február 03 2014 21:31:35
Szeretettel Gratulálok szép és gondolatokban gazdag versedhez!! |
- február 03 2014 22:57:55
nagyon szomorú, szép sorok.. |
- február 05 2014 09:58:50
Nagy mondanivalód abszolút realista Biz' ilyen az élet!
Jól megírtad, igaz szavaidhoz szeretettel gratulálok: Feri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
