|
 Vendég: 57
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Markovic Radmila
Realista vers, avagy ballada
Az éjjel sem a szél hátán
süvítve robogó hópelykeh,
sem vadlovak patái zörgették
kapumat,
betörők, betörők
táncoltak idegemen.
Ajtóm kinyitottam,
vadul ugató hűséges kutyám,
könyörögve nézett rám.
„Engedj szabadon,
megvédelek, megvédelek.”
„Nem tehetem, nem tehetem,
ha megharapsz valakit
téged lelőnek,
engem börtön mélyébe vetnek.
A betörők szabadon
hazamehetnek. |
|
|
- február 03 2014 12:57:03
Kedves Radmillám...nagyon tetszik a versed. Gratulálok hozzá. Róza |
- február 03 2014 13:07:08
Drága Marám!
Komoly társadalomrajz a versed, mindazonáltal, hogy nem lehet biztonságban az ember az értékei felől. A "szerv" pedig tehetetlen.
És még ezek mellett a lelki trauma - főleg annak, aki egyedül él - és adott esetben meg kell oldania a feladatot.
Szeretettel olvastam "balladádat".
Ölellek: Évi  |
- február 03 2014 13:43:45
Jól sikerült élethelyzet leírása költőiesen... Gratulálok!... |
- február 03 2014 14:17:08
Reális az esélye, hogy egy magányos nőt meglátogatják a betörők.
Kifordult ez a világ!   
Tetszik a "balladád" ölellek: Maria |
- február 03 2014 14:33:39
Kedves Radmila!
Ott lebeg mindannyiunk szeme előtt, hogy bárkire bármikor rátörhetnek, kirabolhatják. Főleg az olyan idős és beteg embereket, akikről tudják, hogy nem tudnak megfelelően védekezni.
Sajnos, olyan helyre is betörtek már, ahol kutyák is voltak, azok sem tudják megvédeni a házat és a benne lévőket. Akár meg van kötve a kutya, akár szabadjára van engedve, megmérgezhetik és azt tesznek a ház népével, amit csak akarnak!
De muszáj az állatainkat is védelmezni magunkkal egyetemben, mert ha elszökik, vadászok és nem vadászok még le is lőhetik őket! Sok példa volt már erre!
Versed valóban reális!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- február 03 2014 15:32:03
Kedves Róza!
Köszönöm az elismerésed.
Szeretettel: Radmila |
- február 03 2014 15:35:29
Drága Évikém!
Nagyon sokszor az életemben voltam nem kis problémáknak kitéve, de mindég, akár milyen nehezen is, de megküzdöttem velük. Most először vagyok tehetetlen és kiszolgáltatott. A sorsom nem kerülhetem el.
Köszönöm megértésedet.
Szeretettel ölellek: Mara |
- február 03 2014 15:37:06
Köszönöm szépen az elismerésed, kedves Liza.
Szeretettel: Radmila |
- február 03 2014 15:38:23
Drága Maria!
Sajnos minden a feje tetejére állt.
Szeretettel ölellek: Mila |
- február 03 2014 15:45:41
Drága Zsuzsa!
Sajnos, szépen ecsetelted a helyzetet. ez így van. én falun élek, még a pisze is tudja, hogy magányos vagyok. szerencsétlenségemre rombadőlt vagy üres házak vesznek körül. Nem rózsás a helyzetem.
Köszönöm elismerésed: Radmila |
- február 03 2014 17:28:31
Kedves Mila!
Mai helyzetkép - ezzé lett a világ.
Gratulálok versedhez. Szeretettel ölellek - Szfűz |
- február 03 2014 21:13:18
Kedves Radmila,
Ilyenné vált a világ,
ám maradjon Önben meg mindig
a szeretet, mint szép,tiszta virág.
Szeretettel gratulálok ,
S minden jót kívánok: Imre |
- február 03 2014 23:02:41
megrémisztettél...borzasztó lehet minden este félelemben elaludni és megélni a tehetetlenséget...szomorú, hogy ilyen világban élünk... |
- február 04 2014 06:38:11
Kedves Radmila mama!
Felőrli az ember idegeit a félelemben átélt napok, esték, éjszakák. Átérzem soraidat, sajnos ilyen világban élünk, rettegés és félelem uralja emberek mindennapjait.
Szeretettel: Vali.  |
- február 04 2014 12:57:42
Drága Szomorúfűz!
Köszönöm, hogy egyetértesz velem. Szeretettel: Mila |
- február 04 2014 12:58:34
kedves Imre!
Szép hozzászólásod hálásan köszönöm.
Szeretettel: Radmila |
- február 04 2014 13:02:49
Drága MSE!
Hidd el nekem, nagyon félek!
Ez volt a 3. eset. Kétszer benn voltak az udvaromban. megfogták őket a rendőrök, meg elengedték. Most nem hívhattam, mert "csak a kapumat" feszítgették, de nem sikerült bejutniuk. Ha hívom a rendőröket, amíg kinn vannak, azt hazudnak, amit akarnak.
Sajnos nem én vagyok az egyetlen a faluban. De bár az lennék.
Köszönöm együttérző szavaidat.
Szeretettel: Radmila |
- február 04 2014 13:05:50
Drága Kicsi lánykám!
Ha valaki nekem 30 évvel ezelőtt ezt megjósolja, nem hiszem el egy szavát sem.
Sajnos ez van. Amikor már ugat a kutyám, tudom mikor kit hogyan ugat meg, az ismeretlenekre örjöng, mintha tudná, rossz szándékkal jönnek.
Szeretettel puszi a két arcocskádra: Radmila mama |
- február 04 2014 16:50:22
Radmila Drága!
Döbbenettel olvasom versed, borzalmas világban élünk, látjuk, halljuk a híradásokból.
Mit írhatnék vigaszt? Én is egyedül vagyok, és még kutyám sincs. Ahova be akarnak menni, be is mennek.
Együtt-érző szeretettel: Viola |
- február 15 2014 10:10:17
Itt is szeretettel olvastalako Radmila. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
