Mikor a hajnali fénysugár
Pajkosan beles szobád ablakán
Mikor a vakító napfény színe ezüstre vált
A tomboló vihar benned is csitul talán.
Mikor a büszke hajkoronád ritkul
S ragyogó fényét vesztve megfakul
Mint zöld lomb mikor sárgára vált, s lehull
Ott állsz mint magányos fa, lombtalanul.
Élted az életed bátran
Szembe szálltál minden gáttal
Egész életed harc volt csupán
Hogy életben maradj e Föld hátán.
Beköszönt hozzád az ezüstös nyár
Megnyugvást, s békét hoz talán
Mosolyt csal ardora a gondolat
Mert életed nem volt haszontalan.
Látod magad elõtt az életed
Mely röpke pillanat alatt lepereg
Láttad felnõni gyeremeked
S láttál megszületni új életet.
Lassan végére ér a nyár
Kezed ereje csökken, -Nem fáj.
Mert érzed hogy szíved meleg.
Benne ezernyi érzés, - Tiszta szeretet.
kormi37 - február 07 2008 08:18:38
Nagyon szép költeményt írtál. Gyönyörû!! Csak így tovább!! Szeretettel:Kormi
denes - február 07 2008 09:15:30
Ez egy szép számvetés volt a mögötted lévõ évekrõl.
marica - február 07 2008 11:11:24
Azt Gondolom midenkinél eljön ez idõ, hogy számvetést készítsen az elmúlt éveifelett.
Ezt te csodálatos szép költõi eszközök bevetésévsl adtad át nekünk. Nagyon szép vers!
Gratulálok: Marica
