|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fenyőerdőben sétálok,
a legmagasabb fánál megállok.
Aprócska volt, mikor erre jártunk,
öleltük egymást, csókokra vágytunk.
Szép sudár fává nőtt a mi fenyőnk,
összezsugorodott jövőnk.
A fenyőillat elkábít,
érzem az emlékek varázsait,
arcod mosolyát, érintéseid,
szerelmi vallomásod, csókjaid.
Egymáshoz simuló testünk bűvös
forrósága hűvössé lett. |
|
|
- február 07 2014 08:02:00
Kedves Mamuszka!
Szépen érzékelteted az Idő múlását, és a változásokat! |
- február 07 2014 08:37:09
Kedves Mamuszkám..szép az emlékezés. Szeretettel olvastalak Róza |
- február 07 2014 11:44:31
Kedves csobad
valóban csak játék a vers, az idő múlását érzékelteti, a sóvárgó szerelemhez semmi köze nincs
üdv. Mamuszka |
- február 07 2014 11:46:25
Drága Lexi"
Szerepjáték a versem, nincs valóság-tartalma.
Leültem a géphez és írtam, ami eszembe jutott - bár igaz lett volna!
ölellek Mamuszka |
- február 08 2014 09:55:10
Leültél, megírtad, nekünk meg tetszik! Kell ennél több? Ez a poéta dolga...
Kiválóló, bámulatosan szép! Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
