|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Megpattant a szikra, szívem rejtekéből,
bús dal szállot alá, halálfélelméből.
Szerelmesen álltam, magányosan-árván,
kitaszít a létezésből, halálosan gyáván.
Sajduló lelkemnek, parányi csilláma,
a szerelem mi éltet, s hitem buzgó árja.
Szépségnek szépségét, hozta el szívembe,
egy szerelmesen-halálcsendben lihegő emberke.
Majd harangszóval kondul, a halálnak órája,
békésen szenderül, a legvégső álmára.
Aludjál kicsikém, könnycsepnyi bogárka.
Örökre elmerült, az Öröklét álmába. |
|
|
- február 08 2014 19:17:57
Olvastalak..szomorú... Róza |
- február 08 2014 19:37:09
Kedves Zsolesz!
Mély-érzésű bánatos versed meghatott. Szíved fájdalmát gyönyörű versbe zártad. Akinek menni kell, el kell engedni, bármennyire is nehéz.
Kívánok békés megnyugvást szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
