|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az ég ráborult a földre,
látóhatár vette körbe.
A föld hegyeket szúrt ködbe,
eső szitált a vizekre.
A szél aludt barlangjában,
csend kiáltott haragjában.
Koordináták rendszere,
origóban szemlélője.
Középpontban áll az ember,
minden véges, érthetetlen,
hova lett a végtelenség?
Felfogni ezt képtelenség.
Képzelődünk világokról,
paradicsomról, Pokolról,
visszatérő szellemekről,
halhatatlan lelkeinkről.
Véges, amit érzékelünk,
végtelen a képzeletünk.
Tudásunkat korrigáljuk,
amit tudunk, felhasználjuk.
Alapelemekből élünk,
léteznek ezek nélkülünk.
Ajándékot kapunk tőlük,
kötelességünk, hogy védjük
a természet szépségeit,
ne tékozoljuk kincseit.
Égitestek fényt, meleget,
éltető párát a vizek,
a föld tápot, ásványokat,
a levegő oxigént ad.
A létezés változatos,
a végtelen ebben van, ott,
az idők kezdete óta,
de azt senki nem alkotta. |
|
|
- február 13 2014 23:15:58
nagyon jó lett... |
- február 14 2014 11:09:08
Bölcs remek soraidat szeretettel olvastam. Elgondolkodtató, megszívlelendő.
Gratulálok, nagyon tetszik!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
