Még most is sírok utánad. Szemeim
Vörösre majra a fájdalom. Könnyeim
Folynak, és közben azt remélem, hogy
Mégis felhívsz és újra azt mondod:
Szeretlek...
Még most is kívánlak. A szenvedély
Még téged akar, de a szenvedés
Elnyomja a szerelmet. Vajon tényleg
Igaz volt, mikor azt súgtad fülembe:
Szeretlek?!...
Miért nem tudlak feledni, kedves?
Mindenrõl te jutsz eszembe, s néha
Elhiszem, nem veszítettelek el végleg.
Visszagondolok az õszinte vallomásra:
Szeretlek...
Édes! Miért hagytál egyedül, mondd!
A te szíved nem fáj és nem sajog
Utánam? Persze, nem. Tudom jól.
Ezért kell hát elfelednem mindent:
A lopott perceket és a hazug szót:
Szeretlek...
kormi37 - február 08 2008 05:04:47
Szép bánatos a versed, a másik után. De ne csüggendj, meg találod az igazit, hidd el. Csak figyelj, nyisdki szemed és megtalálod.
Szeretettel: Kormi
csak-fater - február 08 2008 09:10:12
Sajnos néha a szó csak szó marad.... s üresség lesz utána....
De tudod kedves...ha elmegy egy busz, bosszankodsz, de jön a következõ, csak kicsit várnod kell
laszlo1988 - február 09 2008 03:08:01
Üdv a klubban Fel a fejjel, egyenes a gerinc,fönt a tekintet és büszkén viseld magad (tudom,hogy nehéz,hisz még most nekm sem megy).Jól kiírtad magadból az érzést.
barátsággal:laci
