Megkellett hogy érintselek,
Így megbizonyosodhattam
Hogy ez nem csak egy álom.
Vizes hajadba kapaszkodtam,
És ajkadba haraptam.
Éreznem kellett téged,
És te vágyakozón visszaharaptál.
Magaddal ragadva megcsókoltál.
A nyelvünk találkozott, már-már összefonódott.
Hirtelen felkaptál,
És a karodban tartottál.
A nyakadba kapaszkodtam, miközben a csókra figyeltem,
Persze az általad félig kigombolt blúzomra is ügyeltem.
Miután az ágyadba fektettél,
Teljesen mezítelenre vetkõztettél.
Nyakamat ízlelgetted,
Bár egy idõ után lefelé tartottál
És két nõi büszkeségemre tapadtál.
Aztán a köldököm következett,
És ezek után sem mondhattam nemet.
Bár inkább, én voltam felül,
És lovagoltalak meg,
Mint vad száguldó befoghatatlan paripát,
A gyakorlott lovas.
A testünk egybeolvadt,
A lelkünk szárnyalt.
S mikor elértük a csúcsot,
Szenvedélyittasan feküdtünk egymáson.
Az is igaz, hogy vágytól zaklatottan
Okoztam az arcodon három éktelenkedõ karmolást.
Mit nem bántam meg soha.
Így hát ismételten megharaptam az ajkad,
És elölrõl kezdõdhetett a játék,
Az érzékek játéka.
