|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Vigyél magaddal: csak ennyit kérek, ezért szól fohászom.
Négy magas falam körbezár, s hűvös homályában fázom,
Az égre varrt Nap foltja nem érint éltető meleggel,
És mint eldobott kő barátkozom a patakmederrel,
De a víz fodorszárnyát el nem érhetem soha-soha,
Maradok a szikkadt parton: önzőn síró kavicsdarab,
Társam a kacagó homok és a vigasztaló moha,
És csak szalad, szalad a sebes víz, s a kicsi kő: marad.
Eltűnnék bár emléktelen, nem hagynék árnyékot, nyomot,
Nem hagynék tátongó űrt lassú szívében a medernek,
Mert nem ez a helyem: ügyetlenül célzott, ki eldobott,
Csorbult ábrándkáim fölém négy magas falat emelnek,
És aztán már nincs kiút. Az árva, önző kő sírhat bár,
De béklyóként öleli világához a hetvenhét zár.
Lennék a tágas égen szállingó kék toll, lennék szabad,
Csak vigyél magaddal, én töretlen várom hívó szavad. |
|
|
- február 20 2014 18:01:01
Elkeseredett hangulatban ír az ember ilyen verset. De ezt nagyon szépen teszed, hatással van rám.
Gratulálok: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
