|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Búcsú a mindenség tavától
Hirtelen zuhant az égbolt
mindenségem szép tavába,
talán örök időkre bezárva.
Aranyló, isteni fényfolt
omlott forrón sisteregve,
végtelen kék elhagyott mederbe.
Szikrázó gyöngyök mosolya,
hullámok sírjába görbült,
feketére festve a szökő űrt.
És a megénekelt csoda,
Érosz festette telihold,
a tó langyos, puha ölébe holt.
A mindenség tükrén ültem,
Tündér suhant szememen át,
beragyogva a fülledt éjszakát.
Ott lubickolt anyaszülten,
vágyott sellőm hologramja.
Hajat mosott mennyei patakba.
Akkor már halott volt a Föld.
Én is angyal lehettem már,
feléd szárnyaló hófehér madár.
Tollaimba törölközött
a kacajod ontotta fény,
s belém csöppent rólad a remény.
A túlvilág taván jártam.
Karjaid ölelték testem,
Magadba csókoltál önfeledten.
Az Úr jött hosszú talárban,
kihirdette ítéletét:
Mostantól lejárt a rút földi lét!
Szerelmünk fátylai lettünk,
Lengtünk egymáshoz simulva,
könnyű szellőben születve újra.
Az idő megállt felettünk.
Gyertyalángból fontunk kelyhet,
melyben gyötrődő, lázas lelkünk
viaszba oldva végleg megpihenhet…
|
|
|
- február 20 2014 11:40:14
Szia Szisz!
Még mindig eltudsz kápráztatni!
"És a megénekelt csoda,
Érosz festette telihold,
a tó langyos, puha ölébe holt.
A mindenség tükrén ültem,
Tündér suhant szememen át,
beragyogva a fülledt éjszakát."
Minden elismerést megérdemel Fantasztikus költeményed.
Szeretettel:Maricamama |
- február 20 2014 13:32:38
Köszönöm Manon, Marica! |
- február 21 2014 16:17:01
Nagyon szép versedet szeretettel olvastam. Gratulálok.
"Az idő megállt felettünk.
Gyertyalángból fontunk kelyhet,
melyben gyötrődő, lázas lelkünk
viaszba oldva végleg megpihenhet…" - Szomorúfűz |
- február 28 2014 14:03:08
köszönöm szomorúfűz! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
