|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Még ízlelgettük, mit jelent az – enni,
s a tojást volt legkönnyebb beszerezni,
az éhségúzés így lett ősi sorsa,
hát nem figyeltünk arra se, ki tojta,
és ő, mint aki megváltásra vár csak,
úgy gördülőzött neki a világnak,
s még ma ősi hősi titkot őriz,
hogy attól gyönge, amitől erős is,
kis ovalitás a nagy végtelenben,
ha hosszantában nyomod – törhetetlen,
s mert nem tudtam ez íródatlan törvényt,
hát kutatgattam, törtem kiskölyökként,
hisz sokra akkortájt mi nem becsültük,
ha rá is leltünk, izgón körbe ültük,
volt fészek alján, széna közt bebúva,
kiészlelte a kíváncsiság ujja,
nagy, kerek kincs volt, gurigázó játék,
anyám kezében sárgálló ajándék,
két szelet kenyér közé beszorítva,
egy futós étek, még a nap se szítta,
meg villa kapta néhanap derékba,
és sütemény lett, sárga fényű tészta,
ki gondolózta akkor, hogy miféle,
e létezés beburkolt menedéke,
hogy az volt, ami végül lesz belőle,
a nagy változás titokzatos őre,
mert bizony mondom, még az ég se kékül,
a tyúkmadár és tojásai nélkül.
|
|
|
- március 02 2014 11:26:31
Remekül összeszedett gondolatok erről az igen fontos étekről, ami végülis..."élet" is egyben.  Tetszett. Üdv. Éva |
- március 02 2014 12:46:21
Gondoltam volna valaha,hogy Va**** szülöttétől olvashatok itt ilyen költeményeket?:-) |
- március 02 2014 14:08:20
Tetszik a versed, így igaz.
Szeretettel: Viola |
- március 02 2014 15:44:45
Jó...Róza |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
