Napkorong

Egyet lép előre, egyet hátra,
vágyfutása mindhiába.
Álmát összegyűri a nappal,
kávét szeretne, habbal.
A reménység ki se látszik,
vagy manapság hiánycikk.

Futna reggel a villamos után,
fáradtan jönne haza délután.
Van ereje, lenne kitartása,
bizonyítaná, ha lenne alkalma.

Érzi küzdelme felesleges,
munkája nem kell senkinek.
Zsémbesen tüskéket növeszt.
A szegénység övé, zsebe üres.
Szeme fénytelen, arca megöregedett,
koravén, pedig csak ötven éves.

Hozzászólások

vali75 - március 03 2014 09:44:56
Kedves Mária!

Sajnos nem ritkaság a mai világban, az ember belefárad a mindennapok rohanásába. Míg mások mennének, de sokaknak nincs hová szaladni sem, mert nincs munkájuk, sőt a fiataloknak sincs igazán hová futni, olyan nagymértékű a munkanélküliség. Ilyen ez a mai világ, zsémbes öregasszony néz vissza a tükörből aki elégedetlen sorsával. Remekül megfogalmaztad, gratulálok!

Szeretettel: Vali.

100szorszep - március 03 2014 10:25:12
Megható és
reális Marika!!
Nagyon jól megírtad!
Ölellek !Kata

gufi - március 03 2014 10:43:55
Kedves Dellamama!
A kép szomorú, sajnos felszántja az arcokat a gondok és kilátástalanságok sokasága. Nem beszélve arról, hogy mikor kicsavarják az embereket, nem tart rájuk igényt a társadalom. Sem a profit orientált, sem a közszolgálati szektor. Szörnyű!!!
üdv:gufi

mse - március 03 2014 23:48:50
kilátástalanság...nagyon jól írtad meg...

szomorufuz - március 04 2014 10:44:02
Mária Kedves!
"Érzi küzdelme felesleges,
munkája nem kell senkinek.
Zsémbesen tüskéket növeszt." - bennem is ezek az érzések.
Gratulálok versedhez. Szeretettel ölellek - Szfűz

Dellamama - március 04 2014 20:16:05
Valika!
Kata,
Feri.
MSE,
Szomorúfűz,
Nagyon köszönöm kedves hozzászólásotokat.Egyik kedves barátnőm, sorsa érintett meg.