|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Halálba hulló holnapom
halkuló hangját hallgatom.
Füstös felhőbe fulladok,
bánatba burkolva bámulok.
Habos hullámok hátán hirtelen
lelkem lemerül léttelen
világok végtelen vizébe,
semmiség súlytalan sötétjébe.
Testem temető tömör talaján
omlik oszló orgonák oszlopán.
Lila levendulák leple lep le,
félre fordulnak férgek feledve.
Ma még maradok merengve, múlva,
holnapra hófehér holttest, hulla.
Krematórium, kemény koporsó,
tűztenger, lobogó láng, tomboló.
|
|
|
- március 04 2014 16:15:35
Mamuszka Drága!
Hát ilyen látomással foglalkozol? Nem tetszik ez nekem, már az nem, hogy ez a témád. A versed nagyon jó, meg is értelek, hisz én is sokszor elgondolom: milyen lesz, ha itt, egyedül jön a megváltásom. Ki és mikor fogja észrevenni valaki, hogy már csak a testem van itt?
Kérlek, tereld gondolataidat a Tavasz felé.
Szeretettel kívánok szép napokat: Viola   |
- március 04 2014 20:12:33
Kedves mamauszka! Megértem versed tartalmát,amihez gratulálok,hogy így letudod írni,gondolom nagy erő kell hozzá! Tiszteletem legyen feléd! Jessie./ |
- március 05 2014 08:45:04
Drága Viola!
Ezúttal nem a vers tartalma volt a fontos, hanem az alaki elemek.
Minden sor alliterációk sora, és minden sor más kezdőbetűs - kivétel az utolsó sor két középső szava.
Ezt nem vette észre senki
szeretettel Mamuszka |
- március 05 2014 08:46:50
Jessie kedves!
A vers tartalma igazi életérzésekről árulkodik, de lényege a formai művészet - alliterációk minden sorban---
ez volt a szándékom vele.
szeretettel Mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 05. szombat,
Viktor, Lőrinc napja van.
Holnap Zakariás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
