|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Búslakodás és az emlékeim szőnek,
visszanézni kényszerítenek a pillanatok,
arra a helyre, hol már árnyékba nőnek
a késői virágillatok és a napok.
Az ősz fia már a lelkem,
elhagytam tavaszom, ott valamikor rég,
csak ő maradt és figyel még lesben,
nézi magamban, hogy távolodok én.
Ott áll, lecövekelve meredten,
- Kereslek, kutatlak, vajon élsz-e még,
vártalak, mennyire vártalak esengve
dédelgetéssel kényeztetett remény,
hogy megtanuld ki mozdulatlan áll,
s milyen az, kiben bánat él, s magány.
Egyszer megmutattad valamikor itt,
zafírkék kőbe hogyan zárta a halál
az idő megdermedt pillangóit,
mit tönkre tett s magába zárt a kristály. |
|
|
- március 05 2014 19:02:37
Kedves iytop! Tisztelettel gratulálok neked nagyon szép versedhez!! Üdvözlettel: Jessie./ |
- március 06 2014 11:24:47
Remek vers..gratulálok. Róza |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
