|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Már tudom mi vagy nekem,
Pedig elhallgatott felõled benn a lélek.
Bábozottan fátylat vont köréd,
S nem tudom neked mennyit értem én.
Téged az élet díszeként
Borít be az álmodó sötét.
Szívem társra várt, te lettél volna társa,
Lélek mi vándorolt, elõbújt e ragyogásra.
Hazátlan futottam a villámtûz elõl,
Láttam, hogy otthonom romokban összedõl.
Testem ismerõsként üdvözölte volna tested,
Pontok halmazaként állt volna össze a jelen,
Mint megvetettként, fuldoklón védkezem,
S nem lett volna szégyen elõtted könnybe esnem.
Nálad találtam volna otthont, vagy te nálam,
De már megvénült e test, görnyedt a hátam.
Testem lemeze még forog, szenvtelen,
A lélek tûje megakadt, s vár egy helyen,
Hogy megemeld és forogjon tovább,
S ha lejárt elégedetten menjek majd oda át. |
|
|
- február 09 2008 02:39:48
Kedves Jolan!
Átérzem versed, értem a mondanivalóját...kicsit reményvesztett, szomorkás amolyan este egy pohár bor melletti hangulata van, amikor az ember csak bámul ki a fejébõl és se kép, se hang.
Viszont sok helyütt magyartalan és a szóismétlések lehúzzák a sorokat amik szépen fel vannak építve.Meg van az ok-okozat.Egyszerû és nagyon tiszta vers a hangulata számomra egyedi-pont ezért lehetne egy picit csiszolni rajta.
Kérlek Jolan, mindannyian fiatalok vagyunk hidd el.Fel a fejjel kérlek...
szeretettel:laci |
- február 09 2008 14:33:44
Szép a versed, de szomorkás. Szeretettel:Kormi |
- február 09 2008 20:00:22
Nagyon jó lett!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
