Szín már nincs ezen a vidéken,
A zord tél uralkodik oly hidegen.
Elûzte az életet kegyetlen lehelettel,
Fehérre mázolt mindent egy zord ecsettel.
Csak a hold világít téli éjszakákon,
A hó mutatja az utat hazafelé a tájon.
Ha követed az ösvényt nem tévedhetsz el,
És a sötét erdei árny se vihet el.
Hegyek mélyén, egy kicsiny házban,
Megbújik még a meleg a félhomályban.
Kacag egy gyermek, és a nóta örökké szól,
Legyen bár tél, nyár, itt a boldogság honol.
