Gyõztünk! Azon az este
Csak a miénk volt az élet,
Ha könnyû is volt,
Elvettük az asztalról az ételt,
És faltunk, mint éhezõ rab,
Ha torkán is akad,
De fal, nem számít semmi,
Csak az élet,
Minden kínja, s Õ maga.
Ritka kincs volt a sûrû
És ködlõ félhomály.
Látni, s érezni,
Ennyi volt csupán szabály.
S ha létünk tétje
Az iszonyú sorvadás,
Rabok leszünk, ha fáj is
Mindenféle vallatás.
Látlak, s fogom féltõ kezeid.
Ajkadon a szó lüktet
Szenvedéllyel érint.
Mit kérsz még mond?
S átadom Neked,
Mert ha percekre is,
De akarok maradni melletted!
azt kívánom. Szép volt. Gratula. Szeretettel: Kormi
