|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kiesett könyvemből egy lepréselt virág
sorok közé szorult szakadozott szirma -
szánalmas csábító e folt-bomlott irha
miből nem terjengnek már illatkarikák.
Lapokkal elnyomva fuldoklástól tépett
de meleg nyárestén kivittem magammal -
párájából szétnyílt a végső panaszdal
s az ég alján úszó napkorongra nézett.
Csendesen pihegte végső búcsú-bókját
néma sikolyt lehelt levedlett bimbóba -
mely reményének lett felégett viskója
messzi testvérek a vérbő-húsú rózsák.
Könnyemmel átmostam silány teste sebét
hadd lássa hát benne eleven mivoltát -
amint régen hajba, csokrokba befonták
...és nem ólomszagú betűkbe temették.
Lám, kezemben maradt néhány lila halál
rebbenni sem képes morzsalék hervadás -
végtelen, önmagában hagyott bennlakás
...hullajtom a földre, s lelke hazatalál.
(átdolgozás) |
|
|
- március 11 2014 19:55:45
Nagyon szép, szomorkás hangulatú versedet szeretettel olvastam!
Évikém!
Nem ismerem az eredetit, de nekem ez így tetszik, ahogy most írtad!
Gratulálok: Maria  |
- március 11 2014 20:10:55
Drága Mária!
Az "eredeti" is az enyém, csak...kissé kezdetlegesebb, kevésbé összeszedett, mint ez. Évekkel ezelőtt írtam le az ezzel kapcsolatos gondolataimat...és úgy árválkodtak, nyersen.  Sok hasonlóm van, folyamatosan igyelkzem szebb ruhát adni rájuk.  Némelyik (talán) megérdemli. Hálás köszönet az olvasásért. Szeretettel. Éva |
- március 11 2014 20:12:01
javítva: igyekszem... - sajnálatos, hogy itt nem lehet korrigálni az elütést, elírást - |
- április 21 2014 14:20:49
Szomorkás a hangulata, de végül is nagyon szép lett!
Csak gratulálni tudok: KíberFeri |
- szeptember 09 2014 19:11:47
Köszönöm szépen Feri, így utólag is. Szeretettel. Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
