Napkorong

Egy szép nap.
Írta Miklós Csaba
.
Egy nyári szép napon,
melyre készültem nagyon,
Festeni indultam vidáman,
egymagam ide a közelbe
egy kis kerek erdőbe !
Volt egy nagyon szép hely
csendes nyugalmas,mely
Éppen a megfelelő lesz !
A széléig kocsival mentem,
mikor aztán kiértem,
Máris egyedül lettem !
Körülvettek a fák,a fenyvesek
Egy csacsogó kis patak
éppen a közelben szaladt,
Kanyarogva a fák alatt !
Gyönyörű volt,szinte elvarázsolt,
De a felszerelés,még egyben volt
A hely varázsa megfogott,
olyan szépséges volt !
A távolban gólyákat láttam,
kakukkszót hallottam !
Csak szemlélődtem ,
nagy békével a szívemben ,
Ünnepi csenddel lelkemben !
Már régóta kellett volna festenem,
A kis patak felett,
fecskék gyülekeztek .
Fiatalok és öregek,
repülni tanították a kicsiket !
Akkor már ültem
s ebédre süteményt vittem ,
A lábaim alatt,egy nagy
hangya csapat,gyülekezett,
Elkezdték hordani haza,
a morzsa darabokat !
A fák között,ahogy láttam,
egy kis őz közeledett,
Óvatosan,mintha nagyon
kíváncsi lett volna a világra !
A messzi táj,békés,
kék párákban úszott,
Békés,csodálatos volt
az idő,szinte állni látszott!
A víz szélén,a sárga liliomok alatt,
Egy nagy béka pöffeszkedett !
A levegőben, bogár zsongott,
dalos madár énekelt,
A nap tüzesen ragyogott,
a levegő szinte remegett!
Kezdtem érezni,festeni
itt már nem igen lehet ,
Órámra néztem,ahol
egy kis katicabogár,
Repülni készült éppen !
Árnyékba húzódtam,
Picit elbóbiskolhattam ,
Mert mikor kinyitottam szememet,
Már csendesen közeledett az est
Egy kis tücsök is,hegedülni kezdett
Mikor egy kicsi csillag kigyúlt,
Kis kocsink,hazafelé indult !
Egy boldog festővel és
egy megfestetlen képpel !
Szeptember 9.