|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Lám: megmásztam ezer s száz égmagas bércet, hegyfokot;
Néha megcsúszott kezem és a mély karolt át.
Itt vagyok mégis. A kék madár el sohasem hagyott,
És ejtettem bár ösvényemen nem egy hibát,
Kapaszkodok tovább - tanít zúzódás és horzsolt seb,
De az oromtól el nem tántoríthat vihar:
Mert ott fenn vár szelíd mosolyod, őrző tekinteted,
Ott fenn óvó szárnyad békéltetőn betakar;
A sziklákon zúgó szél szava lesz álmunkon a dal:
Hogy szeretlek a világ minden szívdobbanásával. |
|
|
- március 23 2014 13:47:34
Kedves Csillag! Eme versedtől,mi olyan melengetően szép még a hó is elolvad a hegyen,hogy virágba boruljon! Nagy tisztelettel gratulálok versedhez!! Üdvözlettel: Jessie./ |
- március 23 2014 15:24:37
Kedves Szabi!
Szépséges, érzelemben gazdag versedet öröm volt olvasni.
Szeretettel: Vali. |
- március 24 2014 22:37:41
nagyon szép... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
