|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Lassú léptékkel csoszogó idő beszél hozzám érdektelen hangon,
Meggyőző hévvel gesztikulál: hogy ennél szürkébbnek illene lennem,
És minduntalan aggódó, gondterhelt árnyalatú szemöldököt von,
Mert képzelt tájak képzelt lugasában csatangol kallódó figyelmem.
Szigorú szavakkal dorgál: nyessem le a szárnyam, maradjak a földön!
Van kitűzhető cél és álom a tengelyén forgó talajon is sok;
Ámde kallódó figyelmem ezalatt új és új vándorútra űzöm,
És soha el nem árult szárnyaimmal szállok - míg egyszer majd lehullok. |
|
|
- március 28 2014 11:59:34
Kedves Csillag! Örömmel olvastam nagyon jó tartalmú versed,mihez szívből gratulálok!! Üdvözlettel: Jessie./ |
- március 28 2014 15:50:19
Hm.., jó vers... aki más, mint megszoktunk, próbáljuk visszafogni, letörni a szárnyait! Örülök, hogy nem is törődsz velük! Te csak szárnyalj oda,... ahonnan a szárnyaid kaptad! Tetszik! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
