|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sötét volt a ház s az éjjel,
elhagyottnak tűnt nekem,
de az ablakban gyertya égett,
élet nélküli, fénytelen.
A gyertyaláng, mint kóbor lélek
ringott ott, egyes-egyedül,
egy anya, négy gyermekével,
őneki már a halál hegedült.
A gyermekek félő sírása,
s a fájdalom is felkiált
- Mi lesz velünk ... ki az, ki látja ?
A halált kérdőre vonták.
Fohászkodva Istent kérték egyre,
de ki fogja mindezt végbevinni
az én szívem jó lesz kegyelemre,
hisz engedi őket ebben hinni.
A Magasságos ekkor megszólalt:
Szavam érzelem nélkül hallgatod,
büntetésül mély vízbe küldlek, és onnan
az első követ nekem felhozod !
Ó, hát már meg is jöttél ?
Trónom mellé tedd a követ,
hát jó, inkább fogd, s tört ketté,
talán e próbálkozást más is követ.
De meséld csak mit is találtál ?
- Uram, úgy látom egy nagy csodát,
de benne féreg él, benne áskál,
a lét otthagyta a méregfogát.
-Talán idővel, rájössz egyszer,
mit is jelent a kő létben,
a sors egy nagy titok, nem kegyszer,
így gondoskodik róla a végzet.
Szólt az Úr: Menj vissza az anyáért.
- hangja telített visszhangot kapott -,
hozd ide, cipeld örömért könnyért !
- Megyek, legyen meg a Te akaratod ! |
|
|
- március 29 2014 13:58:33
.
Elgondolkodtató. .
Drámai hangzású versedhez gratulálok!
Eta |
- március 30 2014 21:41:46
Nagyon mély , kétszer olvasandó írás.
Ballada szerű remekül megfogalmazott mű!
Isten és a halál szövevényes kapcsolatát vélem felfedezni benne, és a kő mint örök szimbólum.
szeretettel olvastalak! szisz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
