Fodrozódó mámor, úszó köddé táncol,
csikorgó gyémántok, csillognak a vágytól.
Lankadó világnak, csodálatos szárnyán,
elszenderül egészen, a csillagporos leány.
Szőke, szép hajában, hullámos mennyország,
csillog a szemében, tündöklés, királyság.
Viharzó tengeren, rengeteg félelem,
békességre váltott, a fuldokló érzelem.
Könnyes szemeimben, könnyed déli álom,
hozzád mennék csöndben, szépséges leányzóm.
Hirtelen a napfény, a hullámokra áradt,
s kiderült a lány nincs, csak a napfény bágyadt... |
|
