Nyesett idõ nyújtózik mellettem
rám leheli szürke füstjét
ahogy zuhogó esõben elindulok...
Fák tetején himbálódzó fészkekbe
megpihenni tér a Hold
a suhogó éjszakák fellélegeznek
-magára maradt reggelek ébrednek-
s feltaszítják az égre a Napot...
-védtelen õz voltál a vadak között...
- rájövök
míg idõzök kicsit magamban:
a fájdalom azért bújkál bennem
mert magamban teremtem...
jeges sál nyakamon az élet
mert rózsáid tûzszeme kiégett
visszavont szeretet rejtõzik
s ahogy gátaknak feszül az ár
elhagyott kilincs érintésre vár
de...mindíg más érkezik!
gondola - február 10 2008 13:21:00
Csak ismétlem magam: szomorúan gyönyörû!
mullerildiko - február 10 2008 17:40:48
Szerintem is.Szeretettel. Ildi
Maryam - február 10 2008 21:45:11
fúúúúúúúú, te aztán jól fonod a szavakat. Fantasztikusak a megszemélyesítéseid. Nagyon jóra sikeredett, különleges a szóhasználatod. Gratula.
Maryam
szoszircsi - február 10 2008 22:07:27
Nagyon-nagyon köszönöm!!!
kormi37 - február 10 2008 22:35:25
Szomorú a versed. és nagyon szép. Folyamatosan tudnak levezetni a versedet. Ne teremtsd magadnak a fájdalmat, mert az nem jó a szívnek léleknek, de sajnos vannak az életben fájdalmas percek.
Szép összeolvadott vers folyamata amit olvastam, köszönöm.
Szeretettel:Kormi
Ariadne - február 10 2008 22:57:20
Igen; versed szomorúan gyönyörû lett .
Nagyon tetszettek a megszemélyesített képek!
S az az elhagyott kilincs...
Hátha egyszer kit vár, újra érkezik!
madi69 - február 11 2008 11:31:07
Egyre többet olvasok, s ezt valahol Neked is köszönhetem.
Mindig keresem a verseidet. Nekem is nagyon tetszik az, hogy a végén mindig van valami csattanó, legyen az akár pozitív, akár negatív, egy kis epilógus, egy odabiggyeszett félmondat, egy szó, amit rágni lehet!
Hihetetlenûl szép!
Üdv : Madi
