Napkorong

Kippi-kopp, Tia, ébredj: hasadra süt a ragyogó éjszaka!
Szeretnéd látni, ahogy felemelem a Holdat?
Serényen dolgoztam, egy csillag ide, némi csillagpor oda,
Fölibé szórtan kevéskék árnykék színű oldat,
És...
...Csitt, kicsi Lunácska, fáradt vagyok nagyon, talán majd holnap,
Oly nehéz forgatnom körbe napkeltét s napnyugtát,
Aludni térek: vár az álom rám, mint szélesre nyitott ablak.
Légy ügyes, fess száz csillagot, de most - jó éjszakát.

Kipp-kopp, Celesztia, ím felkélt a bánatos palástba vont éj.
Akarod látni, ahogy felemelem a Holdat?
Oly gyönyörű az égbolt - ám nem látja senki sem, az álom mély.
Megannyi szépség... Én szőttem! Én! De az álom vak,
És...
...Hallgass, Luna, kérlek, újra meg újra ugyanaz a nóta.
Nem vagy már dacos gyermek - ideje felnőnöd hát!
Én forgatok napkeltét és napnyugtát időtlen idők óta,
Míg te az éjfélszínt fested, és most - jó éjszakát!

Kopp-kopp, drága sötétség, jöjj hozzám, nem küzdök ellened tovább,
Lásd: egyszer s mindenkorra felemelem a Holdat!
Kioltom a hiú Nap hiú tüzét, és gyönyörű éjszakád
Már örökkön-örökké az ég hasára tapad,
És...
...Nem! Ó, szörnyeteg, te nem vagy már Luna, megtagadlak téged,
A sápadt Hold köveibe átkozlak, távozz hát!
Forgó napkeltékkel s napnyugtákkal perzselem fel sötétséged:
Kívánok neked végső és örök jó éjszakát!

...kippi-kopp, kicsi Luna - már nem vagy itt, már nem hallasz, ha hívlak.
Sajnálom, annyira sajnálom: nem vigyáztam rád.
Szívem könnycseppé szorul, valahányszor látom felemelt Holdad,
És oly sok éjjel sírom át szeretett éjszakád;
Monoton forgatok tovább megannyi napkeltét és napnyugtát,
Ím egyedül: az én hibám volt, de te szenvedtél.
Neveddel ajkamon suttogok a csillagoknak jó éjszakát,
S hogy visszatérsz, megbocsátasz: reményem ebben él...