|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ha a virágzó fákat nézem,
a tavaszban fellelni vélem,
a szenvedélyes szerelem nyomát,
még érzem bódító illatát.
Kezem, mintha az Ő keze lenne,
simítom a fát mert Ő ültette,
benne munkált a vidám természet,
emléke a tenyerembe égett.
Együtt-napunk napsugártól fénylett,
minden perc egy ajándék-ékkő lett.
Lelkemben újra bimbóznak a virágok,
ha kertemben lépted nyomán járok. |
|
|
- április 13 2014 20:19:37
Kedves Dellamama!
Csodálatos emlékek, a tavaszi kertben. És bizony a magányban, csak a szerelem illatát érzi az ember. Szépséges lett versed!
üdv:gufi |
- április 13 2014 23:39:16
Gyönyörű nosztalgia Marikám! Biztosan nagyon hiányzik...elhiszem. Olyan szépen írsz Róla minden versedben, annyira megható.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Baráti ölelésem: Évi  |
- április 14 2014 07:45:53
Köszönöm Kedves Feri!
Túlzás nélkül mondhatom, hogy a kertem a negyedik gyermekem!  |
- április 14 2014 07:46:43
Évikém!
Minden tavasszal előveszem ezt a verset!
Köszönöm, hogy olvastad!
Ölellek: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
