|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
csend átölel és erős markával fogva tart,
Kizárja belőlem, mellőlem a vad csatazajt…
Fülembe sutyorog, nagy mocskosságokat,
Majd lesz itt még ordítás… csapkodásokat.
Markol és a lelkemben lehullott falevelet sepreget,
Én meg csak nézem a földig logó sötétes felleget.
A csend, mint a csendes eső, rám szitál szüntelen,
Én meg csak várom, hogy történjen valami hirtelen.
Lehetne ordítás, kiabálás, netán öröm sikoly!
Vagy lehetne más zaj, szokatlan és mégoly
Hatásos, hogy valami történjen, változzon.
Csend, mint pókmagány nehogy behálózzon!
Fülzúgás csendem, rájöttem, maga a mocsok!
Nincs, elöl- hátul semmi zaj, én meg hallgatok!
A csendem tam-tam dobon játszik, dallam bennem elmállik!
Kitörök, ki kell jutnom a zajba és akkor utunk végleg elválik.
Bízok benne, lesz még nóta, lesz még örömordítás!
Vagy ha nem, akkor ez is csak az… egy élet ámítás…
Vecsés, 2013. november 23. - Kustra Ferenc |
|
|
- április 14 2014 19:12:08
Kedves Feri!
A csönd beszélt most helyetted...átjöttek gondolataid, érzéseid.
Szeretettel: Vali.  |
- április 15 2014 20:29:13
Kedves Feri!
A csend bizony sokszor, - sokat is mesél - sokat mond.
Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 09. hétfő,
Tivadar napja van.
Holnap Réka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
