Lágyan ajka az ajkadhoz ér, hogy forrón ölelhessen át,
És élvezhesd minden apróbb mozdulatát.
Gyertyák lángja lobog csak az éjben, az õ illata az,
Ami fogva tart most téged.
Ezen az éjszakán a sötétség az, ami õrzi csak
Kettõtök titkát.
Ám hirtelen felkel a nap, s mindaz, amit átéltél,
Legféltettebb titkod marad.
Szívedben az érzéssel hirtelen csal odébbállsz,
Mindez csak szép emlék marad már.
A rideg valóság utadon arcon üt, hogy mit éreztél, átéltél,
A sötétséggel tovatûnt.
Mindez csak álom volt csupán? S ha álom volt az,
Mit tettél azon az éjszakán:
Élted az álmaid vagy ábrándokat kergettél tovább?
Maryam - február 10 2008 21:52:33
Versedben az álmok, ábrándok, emlékek és az elmúlás alkot szerves egységet. Nagyon szépen megírtad, a vége elgondolkodtató, lehet mindez csak álom, de az álmok is valóra válnak egyszer.
Maryam
kormi37 - február 10 2008 22:08:06
Szép a versed, az ember az álmokból táplálkozik, de azt kívánom a szép álmok válljanak valóra. Gratula. Szeretettel:Kormi
denes - február 11 2008 13:26:06
Talán mindkettõt, az utolsó kérdésre válaszolva. Az élmény-emlék úgyis megmarad.
levelicsiga - február 18 2008 20:17:31
Köszönöm szépen a hozzászülásokat
