|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
KÍVÁNSÁGOK
Elmúlt a sok jó kívánság,
Nem teljesült semmi,
Vége lett az ünnepnek is,
Divat, valamennyi.
Családoknak tartós emlék,
Mind, a sok megszokás,
Eszem-iszom, beszélgetés,
Minden találkozás!
Programoknak sokasága,
Gyerekekkel együtt,
Boldog, vidám hancúrozás,
Mindegy, mibe került.
Mi van a sok magányossal?
Kik fölöslegesek?
Elszállt az idő felettük,
Már megöregedtek!
Vár reájuk öregotthon,
Ó, mennyi búbánat!
Idegen-lett világunkban,
Nem kelt nagy szánalmat.
Szerencse és nagy Kegyelem,
Ha van még egészség,
Ebben az életszakaszban,
Több már a betegség.
Itt már egy kívánság lehet,
Jöjjön el az óra,
Megváltás az életünkből,
S térjünk nyugovóra!
Budapest, 2014. április 23.
|
|
|
- április 24 2014 05:00:44
"Mi van a sok magányossal?
Kik fölöslegesek?
Elszállt az idő felettük,
Már megöregedtek!
Vár reájuk öregotthon,
Ó, mennyi búbánat!
Idegen-lett világunkban,
Nem kelt nagy szánalmat."
Drága Viola!
Sok igazságot tartalmaz versed. Nem feltétlenül kellene, hogy így legyen, de való igaz, hogy sokan élik utolsó napjaikat öregek otthonában. De ahol a szívekben jelen van a szeretet amíg él az ember, odafigyelnek az öregekre, betegekre, és vigaszt, gondoskodást nyújtanak. Ott az egész élet ünneppé válik, hiszen nem is tudom én azt megérteni, hogy miért nem lehet egy életen át szeretni. Talán a gének, a felgyorsult idő? Tény, hogy idővel minden és mindenki változik, de a szeretet nem válhat gyűlöletté, nem tehet fásulttá semmilyen körülmények között.
Én úgy gondolom, hogy aki szeretve van egész életében, annak az utolsó órái is - bármilyen nagy a fájdalma - "szépek" lehetnek.
Szeretettel olvastam, igencsak értékes, elgondolkodtató versedet.
Gratulálok és ölellek:
Évi     |
- április 24 2014 15:56:58
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy olvastál. Igazad van. Sajnos, a rossz tapasztalatom oldaláról írtam, mert csak ezt ismerem. Örökké kérdezem: miért?
Szeretettel: Viola |
- április 24 2014 16:36:19
Kedves Viola!
Átéreztem versedet, bár én csak lelkileg vagyok magányos.
Szeretettel olvastalak: Maria  |
- április 26 2014 02:16:10
Kedves Viola.
Fura gondolatokat ébresztet bennem, a versed. Vajon bűn elébe menni?? Ezen már nagyon sokat töprengtem.
Wino |
- április 26 2014 06:50:11
Kedves Maria!
Köszönöm a megértésedet. Örülj neki, hogy vannak körülötted hozzád tartozók. Igaz, attól még lehet lelkileg magányos az ember.
Kedves Wino!
Kérdésedre: Szerintem, nem bűn. A fiatalok ezt még nem érthetik. Az idős ember tele van mindenféle bajjal, kilátástalansággal, minden elromlott benne és körülötte is, nincs körülötte senki, ilyenkor már csak a távozás lehet a megoldás, ezt kívánja ő is.
Erre az állapotra nem árt felkészülni, előre gondolni rá, mert nem lesz vége az életnek, csak ennek a földi létezésnek. Ahogy a kisgyermek iskolába kerül, aztán egyre nagyobb ismereteket szerez, a következő életünkre is fel kell készülnünk, amely már szellemi lesz és reményeink szerint jobb következik. Illetve bekerülünk a körforgásba és mindaddig vissza kell születni a Földre javulás céljából, ameddig szükségünk van rá.
Talán érthető?
Szeretettel: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 20. szombat,
Rafael napja van.
Holnap Alajos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
