Ezerszer megkérdem, miért nem vagy már velem?
angyalszárnyon szálló, hófehér kedvesem!
Álmatlan éjszakákon, várakoztam reád,
de nem jöttél el értem, átok hullott reám.
Majd hajnalfény-dicsőség, és felragyog egy szép nap,
ott ültél ölemben, szívem mélyén látlak.
Várlak, ó jöjj el, gyönyörű szerelem,
mert nélküled elégek, porrá a reményben.
Hirtelen fény támadt, a hatalmas sötétben,
az éjjelből nappal lett, csodálatosképpen.
Aludtam, s te álmodtál, vagy te alszol, és álmom,
elrepít bennünket, a mennyekbe angyalom.
Aludj csak, én álomodom, helyetted is szívem,
megtört lelkek rejtekében, lángra gyúlt a hitem.
Porrá örölték most, a földi gyarlóságot,
mennyei mámorban, egy gyertyaláng, világlott!
|
|
