Napkorong

Kicsi leányként nem tudhatom, mit álmodott
hisz én onnan ismerem, mikor szíve már értem dobogott
hallottam ritmusát, benne nyugalmat találtam
melegség járta át pici testem hangja hallatára.

Szépnek képzeltem el, tudtam számíthatok rá
okkal kaptam őt, hogy megmutassa, milyen a világ
hogyan kell hinni, megbízni egymásban
segíteni bajban, vigasz lenni bánatban.

Hogyan kell minden nap új erőre kapni
a kevésből is tudni nagyon sokat adni
érteni, érezni mire mások vágynak
sokat, igen sokat, köszönhetek édesanyámnak.

Szívét adta nekem, és lelke minden neszét
bármi történt velem, az elvette az eszét
aggódott és féltett, szeretettel táplált
hogy megoldást találjon, soha meg nem hátrált.

Minden nap megküzdött értem, a lelkemért
felnyitotta szememet, hogy az ember mennyit ér
általa lettem az a felnőtt, aki büszkén lehetek
Ő általa tudom azt, hogy mi is az a szeretet.

Akkor is ragyog rád, és a semmiből is feléled
akkor is a tied, amikor elküldöd, és nem kéred
Átölel, és megvéd, a napok bármit hozhatnának
sokat, talán mindent, köszönhetek az édesanyámnak.

2014. május 3.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - May 03 2014 14:59:46
Kedves Zsu!

Igen szépen megírt, megfogalmazott anyáknapi versedhez őszintén gratulálok. Büszke lehetsz édesanyádra, ha mindent neki köszönhetsz. Bár gondolom, abban, amit elértél, saját magad is sokat munkálkodtál, ahogy a legtöbb ember. De az anyai segítség sok mindennel felér, és sajnos az is igaz, hogy sokan ezt nem tapasztalhatják meg!

Szeretettel: Zsuzsa

mse - May 03 2014 15:13:35
nagyon szép...

gufi - May 04 2014 10:34:51
Kedves Zsu!
Versednek, mely kifejezi a gyermeki, és az anyai érzést egyaránt, minden sora egy kis gyöngyszem. Így egy csodálatos füzért nyújtottál át vele.
üdv:gufi