Napkorong

Ott leszel?

Hallom bágyadt csoszogásod,
Lépted tán épp felém halad.
Egyszerre minden oly nyugodt,
Én csüngök oltalmad alatt.

Párnámon fekve a sötét fenntart,
Hiába csendes a ház rég.
Papucsod nyöszörgése is elhalt,
Bár elmém visszhangozza neszét.

Kötélként fonja át lelkem,
S a hang suttogássá feszül,
Szavakká válik, felbuzog bennem,
Lágy kétségekké élesül.

S megannyi már gomolygó kérdésem,
Mit dúlt szívem szájamba lehel -
Válaszolj hát egyre nékem:
Ugye te holnap is itt leszel?

S mondd, amikor bezárkózom
Magányomban, haragot gyűjteni,
Dörömbölsz-e majd ajtómon
Dühvel-sajnálattal teli?

Ha elszököm szótlan egy éjjel
Dőrén hinni pár órát gondtalan,
Átkozva fejem dübörgő hévvel
Ugye korholsz majd boldogan?

Szánalmazó szemeim állva
Fájni fog-e néked nagyon,
Míg gyalázlak oktalansággal
Roskadozó, szürke napokon?

Ott leszel-e kertünk szegletén?
Tétovázó, lusta napnyugtákon,
Égig nyúlnak-e fáink hevenyén,
S te onnan derülsz-e az ifjúságon?

Egyszer keresni vágyom célokat
S útra indulok büszkén – tétován...
Homlokomra bélyegzed búcsúcsókodat,
Úgy vársz rám, hazavársz azután?

És ha hívsz és megtagadlak én,
Amikor tőled elfordítom arcom,
Áldott szájad minden éjnek éjjelén
Akkor is kéri, hogy az Isten tartson?

Vajon nevemre akkor is gondolsz,
Mikor karöltve eltáncolt velem a világ?
Tékozló-fiadért néhanap elmorzsolsz
Mégis egy-egy rongyos hálaimát?

Az öreg padon ücsörögve könnyed
Ruhában, néhány szellős hajnalon
Cigarettád felszárítja-e a könnyet,
Mit én ütöttem puha arcodon?

Azon az esős reggel, ha visszatérek,
Te az ajtóban állasz csöndesen?
Térdedre hullva, hogyha nem remélek
Te bocsátsz-e meg énnekem?

S jössz-e hozzám vigasztalni,
Mert szertefoszlott az életem?
Megtanítasz megint járni?
Megfogod a két kezem?

Csordogálnak markunkban az évek,
S annyi jó, annyi rossz vár még talán.
Egyet, csak egyet mondj meg, kérlek:
Ugye ott leszel velem, anyám?

2014.05.04.