|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Fáj, hogy el kellett búcsúzni Tőled.
A szépséged most is elvakít.
Ez minden, mit szerethettem benned.
Nem láttam lelked kegyetlen titkait.
Ha láthattam volna, mit rejt e báj,
Hogy megkínoz majd mi vonzerőd.
Világgá futottam volna talán,
Kerülve ily kegyetlen szeretőt.
Mint bogár a fényre repült a lelkem,
Csak trófea voltam, játékszer lettem.
A csapda kapuja kitárva állt,
Benne súgtad a szirének dalát.
Mikor a szépséged bilincse kattant,
Kéjesen élvezted vergődésemet.
Vigyorrá torzult az angyali mosoly,
S gúnyvillámot szórtak a szép szemek.
Rámküldted aztán a zöldszemű szörnyet,
Mert birtokod voltam, nem tűrtél mást.
Gondolat morzsáim is ellenőrizted,
S előre megszabtad lépteimet.
És megtapasztaltam milyen a szerelem,
Ha csak az én agyamban robban,
Máig érzem rezgését minden versben,
És minden erről írt dalomban. |
|
|
- május 18 2014 11:11:44
teccik! |
- május 18 2014 11:24:47
Szomorú, hogy csak ilyen kegyetlen, szomorú érzések maradtak emlékként...
Szeretettel gratulálok remek versedhez.
Évi  |
- május 18 2014 20:38:45
Kedves Skorpio!
Sajnos csak a fájó érzések maradtak meg, ami szép volt hamar tovaszállt...
Szeretettel: Vali. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 08. péntek,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
